Ünnepváró játékok 2.

Ahogy közeledik a húsvét, persze előkerülnek a tojások :) Gondolom, Nálatok is így van ez. Bár emlékszem, hogy kamaszlány koromban, hová kívántam ezt az egész "felhajtást", meg tojásfestést, most már mégis úgy gondolom, hogy igenis fontosak a hagyományok, amiket átadhatunk. ...és nem utolsó sorban újra felfedeztem, hogy igazából milyen jó kis móka ez!

Amikor kicsi voltam, emlékszem, hogy Anyával festettük a színes tojásokat, és akkor még nagyon élveztem a húsvéti készülődést. Vártam persze a locsolókat is, már hajnalban a legszebb ruhámban ültem... Nagy volt a rokonság, és faluról lévén szó, gyakorlatilag az összes korombéli kisfiú látogatására is bizton számíthattam - no és a bátyám barátaira is. Szóval nem voltak kevesen (ma bezzeg két kezemen meg tudom számolni a környékbeli kisfiúkat... de ez egy egészen más téma, jóval távolabbi területekre vinne...). 

Aztán, ahogy teltek az évek, egyre terhesebbnek éreztem az egészet, lázadoztam a locsolás ellen, gyűlöltem a rettenetes "illat"felhőt, ami a nap végéig elkísért. Ekkor már Apukámmal festettük a tojásokat: a színt a vöröshagyma héjából nyertük, és különböző kötözési technikákkal díszítettünk. Egyre inkább a konyhában éreztem jól magam, inkább sütöttem, és kuktáskodtam Anya mellett. 

Felnőtt koromban aztán húsvét hétfőre mindig valami jó kis programot találtam ki - általában kirándultunk a barátaimmal, később pedig Balázzsal. Amióta viszont Melinda megszületett, rájöttem a lényegre: hogy nem a vendégjárás a lényeg, pláne a locsolók, hanem az együtt töltött idő, amíg készülünk az ünnepre. A közös sütések, a lakás feldíszítése, a nagy nevetések, vagy azok a mondatok, amelyek ekkor hangzanak el, és örökre a szívembe égnek :)

Idén vettem először a bátorságot, hogy IGAZI tojásfestésre vállalkozzunk Melindával. Az elmúlt években még nagyon kicsinek éreztem őt a törékeny tojásokhoz és a mindenféle festékekhez. Inkább más módját választottuk a közös készülődésnek. Idén viszont már teljes gőzzel üzemelt Melinda hímestojás gyára. Nézzétek:

Nagyon koncentrál

Itt azt mutatja, hogy melyik szín tetszik neki a legjobban

A tojásfestés után következett a nagy kekszsütés :) A kislányom ugyanis egy jó ideje egyáltalán nem rajong a krémes dolgokért - legyenek akár édesek, akár sósak -, úgyhogy komoly kihívás mindig újabb ötletekkel előrukkolni például a szülinapján... Most azt találtam ki, hogy háromfajta édes sütit készítek, és abban reménykedtem, hogy talán mindhárom elnyeri Melinda tetszését. (Jelentem, máig kettő készült el, és eddig teljes a siker!)

A húsvéti kekszet csak az ő kedvéért ötlöttem ki. (A karácsonyi mézeskalácsot minden évben együtt készítjük, és tudom, hogy mennyire szereti kiszúrni a formákat a tésztából, imád pepecselni a lekenésükkel, díszítésükkel. Utána még hetekig emlegeti, akkora élmény ez neki.) Látni fogjátok, hogy ez a keksz igazi kislányos aprósütemény, már ami a díszítést illeti. A tészta maga nagyon is megállja a helyét bárhol, Habliliomnál láttam, és kicsit átvariáltam. A tésztát előző este összeállítottam, és mert elég lágy, egy egész éjszakát pihentettem a hűtőben. Másnap pedig jöhetett a móka, amit kis segítőm igazán élvezett :)

Nem tipikus omlós tészta alap :)

Irány a hűtő!

Nem bíbelődtünk a nyújtással...

...a szeletekből is nagyszerűen lehetett formákat szúrni

Egy adag kidíszítve :)

Melinda imádja, és ez a lényeg

Így készült a keksz:

Finom linzer alaprecept

18 dkg rétesliszt
7 dkg kukoricakeményítő
10 dkg hámozott, darált mandula
12 dkg HIDEG vaj
1 egész tojás
10 dkg porcukor
1/2 citrom reszelt héja és leve
1 teáskanál vanília kivonat
csipetnyi só

A cukormázhoz egy tojás fehérjét kikeverünk annyi porcukorral, hogy megfelelő állagú legyen (ne túl folyós és ne túl sűrű), és ízesítjük pár csepp citromlével. A díszítéshez színes tortadarát és apró cukorkákat használtunk.