Festés, hízás, miegymás

Az elmúlt két hétvégén festés volt nálunk. Épp a napokban számoltam össze: eddigi közös 14 évünkben hétszer szedtük ízeire kicsi házunkat Balázzsal, és az igazat megvallva sokáig éreztem egyfajta vadromantikát abban, hogy mi, a saját kacsóinkkal mázoljuk a falakat :) Jó, talán nem lettek tökéletesek, de bennünket óriási büszkeséggel töltött el, hogy a végén kicsit csapzottan és nagyon maszatosan, de a saját munkánknak örülhettünk.

Ez ma sincs másképp - mármint a büszkeség része: amikor végignézel a kész művön, hogy ezt te csináltad...! A vadromantika része kicsit már a homályba vész, most például azért, mert én már az óriás hasammal vajmi keveset tudtam segíteni Balázsnak. Korábban teljes egységben festettünk, fel voltak osztva a feladatok: ő a plafont és a nagy felületeket vette kezelésbe a teddyvel, én a glettelést csináltam, és az aprólékos helyeket (ablakok, ajtók mellett, radiátoroknál, szegélyléceknél) pingáltam. Ezt jelenlegi állapotomban már nem tudtam bevállalni, úgyhogy a stafétát hősiesen Balázs apukája vette át tőlem.

Számomra az volt a legfontosabb, hogy a nagyobb szobánk, ahol jelenleg mi alszunk, és ahová a Pici érkezik, makulátlanul várja új lakóját. Egyszerűen nem tudtam addig nyugodni, míg el nem értem, hogy ez meglegyen. S ha már ezzel elkészültünk, a csapat kitalálta, hogy folytassuk az étkezővel (ami egy ideje már mini-nappaliként szolgál) és a folyosókkal. Jelentem: a nagy folyosó kivételével mindennel elkészültünk, a fiúk nagyon szépen dolgoztak, s ami még hátravan, majd meglesz valamikor :)

Az első hétvégén Balázs anyukája is itt volt velünk, s míg ő a virágokat istápolta, és takarított a festők után, én összeszedtem a csecsebecséket (képeket, gyertyákat, lámpákat) és szépen eltörölgettem, -mosogattam mindent. A második alkalommal Melinda is itthon volt, nem volt ovi, tehát én vele voltam egész nap, többnyire a kertben, így a fiúk gyorsabban és zavartalanabbul tudtak dolgozni. Tényleg nagyon szép lett minden! Készre kevert színeket választottunk a praktikusság miatt (jó sűrű Duluxot), hiszen kisgyerekes családokban gyakrabban kell a javítófestékért nyúlni - a maszatos praclinyomok eltüntetése végett például -, és így sokkal egyszerűbb, mint újra kikevertetni egy vadiúj színt. Azt hiszem, hogy egy "mézes halva" néven futó krémárnyalatot, és egy halvány orgonás, "mandulavirág" nevezetűt választottunk.

A napokban történt a babavárás utolsó előtti védőnői látogatása is. Erről csak egy-két mondatot írok, mert sokkolt a mérleg :) Eddig mindösszesen +11 kg-nál tartottam, ami ennyire a végén szerintem nem olyan rossz teljesítmény, de az utolsó öt hét alatt valahogy sikerült 6,5 kg-ot felpakolnom magamra... Jó, jó, tudom, hogy húsvét, meg minden, de ez valahogy nagyon irreális nekem. Nagyon reménykedtem, de úgy tűnik, ez alkalommal sem úszom meg kevesebbel, mint 3,5 éve :(

Most fel vagyok villanyozva, mert holnap megyünk egy fiatal anyukához babaágy és hordozó nézőbe! Szombaton pedig elhozzuk a megrendelt szekrénykét is. Lassan indulnak a beszerzések... Majd beszámolok az eredményekről ;)