Mindannyiunk életében elérkezik a magányosság felismerésének pillanata. Amikor szenvedünk. Legyen bár csendesen sajgó vagy élesen ordító fájdalom a testünkben, vagy akár gondzakatoló kilátástalan jajkiáltás a lelkünkben, tudjuk: a szenvedésünkkel egyedül vagyunk. Aki szenved - magányos. És aki magányos - szenved. /Biegelbauer Pál/
Én csak azt tudom, mit nem akarok. Nem akarok sehova se tartozni, ahol marják egymást. /Szilvási Lajos/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése