...és persze én is adok pár jó tanácsot (hihihi):
- hidd el, megfelelő humorérzékkel könnyebb felülemelkedni; neked is jobb, ha nem húzod fel magad
- próbáld kedvességgel leszerelni az illetőt, majdnem mindig beválik
- ha ez már nem segít, jó taktika lehet az "egyik fülemen be, a másikon ki"
- vannak nagyon jól alkalmazható mondatok is: Ó, hát meglátjuk, ha majd ott tartunk! / Minden gyerek/szülő más, nem lehet általánosítani... stb., stb.
- amikor nagyon is képben vagy egy kérdésben, akár tudományosan is igazolhatod a véleményedet, de ezt csak akkor ajánlom, ha közeli és számodra kedves ismerősről van szó, aki megéri a fáradságot :)
- amennyiben valaki nagyon tolakodó, vagy olyan dolgot mond, amivel a te véleményed szöges ellentétben áll, védd meg az álláspontodat, hátha így elejét veszed a további zrikálásnak
- ha bizonytalan vagy, inkább kérj segítséget valakitől, akinek a véleményében maximálisan megbízol
- elképzelhető, hogy a kéretlen, vagy számodra elsőre nonszensznek ítélt megjegyzésekben is van valami, nem árt végiggondolni, lehet-e hasznosítani valamit belőlük úgy, hogy a saját elveid se sérüljenek
- szerintem a legjobb útmutató az anyai ösztönöd, és az, hogy nálad jobban senki sem ismeri a babádat!
Összegyűjtöttem párat a "kedvenceimből":
- nahát, ikreket vársz? - nem, csak bálnának öltöztem farsangkor...
- kisfiú/kislány? na nem baj, azért örülsz? - á, direkt szomorú vagyok! úristen!
- nehogy igény szerint szoptass! nem lesz egy pillanat nyugtod sem! - majd a baba eldönti, az ő ritmusa az első
- nehogy napirend szerint szoptass! nem lesz elég tejed, ha az elején nem áll be a "kereslet"! - ua.
- szoptatsz? és nem félted a melleidet? teljesen tönkremennek! - nem épp szépségversenyre készülök jelenleg :)
- miért bajlódsz a szoptatással? én is tápszeres voltam/az én gyerekem is tápszeres volt, és itt vagyunk makk egészségesen - örülök, hogy egészséges vagy, de szerintem azért egy csecsemőnek a legjobb táplálék az anyatej
- te mindig felveszed a gyereket, ha sír?! - igen! (hiszek abban, hogy így alakul ki az a bizalom, ami aztán végigkísér bennünket az életben)
- te hagyod, hogy a melleden aludjon el? - miért ne hagynám?
- hadd sírjon az a gyerek, erősödik a tüdeje! - uff. no comment :)
- 9 hónapos, és még mindig szoptatod? - ???
- 5 hónaposan már igazán kezdhetnéd elválasztani! - na persze, és jövő hónapban már babgulyást kap reggelire, oké?
- 8 hónapos is elmúlt, miért nem adsz neki tehéntejet? - mert káros neki. két éves koráig nem is fogok
- jaj, nagyon melege van szegénynek/fázik szegény - láthatóan nem...
- harisnya, kisnadrág, overál - ó, még ezt is fel kell venni?! - hát bizony, mi fel szoktunk öltözni a hidegben :)
- most aludd ki magad, mert nem jó ideig nem fogsz! - én tényleg igyekszem, és csak igazán kevéssé tart vissza, hogy éjjelente 3x megyek pisilni, és fekvés közben nem kapok levegőt :))
- ez a baba már nem fordul meg, hidd el, én mondom! - hát, köszi a biztatást...
- és jól vagy, nem vagy fáradt? (nem különösebben) az jó, mert zombi leszel, ha a kicsi megszületik! - ls. fentebb
- a nagyobb jó alvó volt? akkor készülj fel, a kisebb semmit nem fog aludni... - fő az optimizmus, igaz?
Ugye, ismerősek? Én míg írtam, soknál elmosolyodtam. Persze előfordul, hogy éppen akkor nem tűnnek annyira viccesnek. Fontosnak tartom még, hogy - ahogy az elején is írtam - lehet a tanács adójának is igaza, de az ember már csak olyan, hogy szereti maga megtapasztalni a megtapasztalandót; ha igaza van, örülni a sikereinek, és ha hibázik, akkor a saját hibáiból tanulni... és ezzel szerintem a "jó" tanácsok adói is így voltak valaha :)
Ja, és van még egy csomó, lehet, hogy még folytatom a listát valamikor ;)
***
Most találtam egy idevágó cikket a Kismamablogon >>>
Még valami beugrott: jó ideje a facebookon terjedt egy link, amit, amikor elolvastam, szakadtam a nevetéstől. Kendőzetlen, ismerős és vicces (nekem legalábbis). Itt a link, ajánlom :D