Ezúttal heten vettük az irányt az arborétumba: mi négyen, illetve Balázs szülei és húga is elkísértek bennünket. Jó nagy sétát tettünk, Blanka is szuper ügyesen bírta, tényleg csak az utolsó pár száz méteren kellett felvenni, illetve azt hiszem, kétszer ült be néhány percre a babakocsiba. De szinte az egész délelőttöt átbandukolta velünk :)
Fura nekem ez a hely... Imádom, gyakorlatilag ismerem minden szegletét. De ahogy évről évre bejárjuk az utakat, ösvényeket, felvillannak a korábbi látogatások emlékei. Ahogy fiatal párként romantikáztunk még kettesben, aztán, hogy Melinda kisbabaként ettől a virágzó bokortól varázsolódott el, később ezen az úton totyogott kézenfogva Balázzsal, ezen a réten álldogált csupa vadvirág között, itt mutattam neki a fafülgombákat, amott pedig faleveleket dobáltunk a patakba. Színes leveleket szórtunk a fejünkre is... Csakúgy, mint évekkel ezelőtt, ez most is így történt, csak már két kislány sertepertélt körülöttem :)
Ahogy a séta végeztével visszakanyarodtunk a bejárathoz, már nagyban folyt a kirakodóvásár. A forgatagot a kicsik is nagyon élvezték, mi pedig nem győztünk kapkodni a fejünket. Csodás kerámiák, remekebbnél remekebb kézműves csokik, a legkülönbözőbb bio mézek, lekvárok és olajak... hogy csak pár dolgot említsek. Persze nem jöttünk haza üres kézzel, egy kis kerámia mécsestartót vettem (illóolaj párologtatási céllal), négy pici málnás trüffelt, illetve két narancsos csokikockát, amit csak a forró tejben hagyni kell elolvadni. Hazaérve rögtön kipróbáltuk. Mennyei volt, ugye, mondanom sem kell :)
Ha tehetitek, látogassatok ki, az idő csodás lesz, az arborétum pedig gyönyörű!
Kapcsolódó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése