Élet Manófalván: Blanka közben 16 hónapos lett :)

Jelenleg itt szaladgál körülöttem. Igen, szaladgál, hiszen a legutóbbi ilyen témájú bejegyzés óta történt egy s más. Az egyet-egyet lépegetésből előbb pingvintotyogás, majd dűlöngélő járás lett, mostanra pedig gyakorlatilag száguldozik a lakás egyik pontjából a másikba.

Na jó, ez azért nem egy kifutópálya, ami a méreteket illeti :)) De rendkívül magabiztosan mászkál, közben a saját nyelvén magyaráz, rakosgat, pakol, rendezkedik.

Blanka pakolós kislány - persze minden gyerek az, de Melindához viszonyítva új perspektívák nyíltak meg előttem... Nyitogatja a szekrényfiókokat, állandóan cipőkkel a kezében mászkál, kiszedi a dvd-ket a tokjukból. Sajnos a virágföldet továbbra is szereti, így nagy fejtörésben vagyok éppen, hogy a még mindig a teraszon dekkoló nem csekély számú növényeinkkel mi legyen. Így is eléggé matekozni kell a helyszűke miatt, de, hogy Blankával is nagyon kell vigyázni, még jobban redukálódtak a lehetőségek :)

Kisebbik lányom (is) egyébként lenyűgöző kis emberke, rettenetesen jókat lehet vele nevetni, imád kacagni, viccelődni. Minden tréfára és huncutságra vevő. Megérett a helyzet a bújócskázásra és a fogócskázásra is. Ezeket a játékokat kifejezetten élvezi. Emellett sokat is sír (megint csak Melindához tudok viszonyítani), ha valami nem tetszik, egyből így jelzi. Szóval egyelőre úgy tűnik, Blanka az elsőszülöttnél végletesebb személyiség, vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy az egyikre ebben a korban jobban illett a kiegyensúlyozott jelző.

Imádnivaló kislány, nagyon tud hízelegni. Bújik, simogat teljesen spontán is: térül-fordul, majd mellém kuporodik, és megsimogat, megölelget. Nagyon-nagyon kedves, el lehet olvadni tőle. A puszihoz való cuppogást is gyakorolja már.

A gyakorlásról jut eszembe, hogy elképesztő az akarat, amivel ezek a kicsik "teszik a dolgukat". Ha nem sikerül harmincszor, akkor gondolkodás nélkül nekirugaszkodnak harmincegyedszer is. Például amikor Blanka a menet közbeni gyors megfordulást tanulta... Sok embernek lenne mit tanulnia az egyéves önmagától.

Pár dolog róla:
a testrészeit megmutogatja (haj, fej, fül, orr, száj, fog, szem, kezek, pocak, láb), a főbb ruhadarabokat szintén (sapka, kabát, póló, nadrág, zokni, cipő, csizma, pelus). Az állatok közül leginkább a macska és a kutya érdekli. Érdekes, hogy a legjobban a cicák nyűgözik le, de ha megkérdezem, mit csinál a cica, akkor a válasz arra is vauvau :) A formaillesztőt most kezdi felfedezni, rakosgatja a kört, négyzetet, virágot, csillagot, egyelőre hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Ha mondom neki, hogy gyere, olvassunk, már válogat is a könyvei között, és hozza a kiválasztottat. Szépen beül az ölembe, és várja az attrakciót :) A képekre rámutat, kérdezi, mi van a képen. Ha én teszem ugyanezt, már sokszor eltalálja (hol a kutyus? hol az ablak?). Fésülködik, felveszi a sapkát, aztán abban parádézik hosszú percekig. Mivel Melindát nagyon sokszor látja rajzolni, ő is kedvet kapott, édesen próbálkozik, majd a művét - ahogyan a nővérétől látta - ő is hozza megmutatni, persze dagadó kebellel. Párszor előfordult, hogy jelentőségteljesen a pelusára mutatott, amikor nagydolog volt benne, először azt gondoltam véletlen, de most már biztos vagyok benne, hogy tudatosan csinálja. Ha elesik vagy beüti valamijét, rögtön jön, mutatja, hol fáj, és elvárja a puszit. Akármennyire fájlalta előtte, gyakorlatilag azonnal meggyógyul - hiába, a gyógypuszi ereje :)) A fájdalomról jut eszembe, hogy éppen egyszerre jön a 15. és a 16. foga, ezután már csak a 4 leghátsó fogacskája hiányzik majd.

Ha lehetne, mindenhová felmászna, minden alá bemászna, és kifejezett érzéke van a legapróbb szöszök felkutatásához és felfalásához. Óriási kupit tud csinálni két perc alatt, de ugyanilyen vevő a rendrakásra is szerencsére - ebben nagyon is hasonlít a nővérére :)

Melindával teljes az idill, bár néha van nyavalygás, hol az egyik, hol a másik részéről, de alapvetően óriási szeretet van mindkettőjükben a másik iránt, amit nagyon gyakran ki is fejeznek egymásnak, és a "kívülállóknak" is.

A napirendje jelenleg teljesen stabil, hétköznap együtt ébred a család, bár a legkisebb még nyugodtan alhatna (a kis lakás hátránya), hétvégén pedig általában Blanka ébreszt mindenkit. Szóval hétközben, ha Balázs viszi Melindát, a következőképp alakul Blanka napja: miután Balázs és Melinda elmentek itthonról, jön a reggeli, aztán játék, tízóraival. Ilyenkor szoktam főzni, mosni, takarítani is általában. (Legalábbis igyekszem a munka nagy részét ilyenkor elvégezni, mert a délután és kora este nagyon melós, olyankor nincs ilyenekre időm.) Rendrakás után, fél tizenkettő felé ebéd, majd déltől alvás. Azért ilyen korán, mert így tudtam belőni, hogy még odaérjünk az oviba Melindáért délután. Az alvás minimum 2, de sokszor van, hogy 3,5 óra. Mostanában többször előfordult, hogy így is ébresztenem kellett szegényt :( Ébredés után uzsonna, majd gyors készülődés és indulás az óvodába. Körülbelül negyed ötkor jövünk el onnan, hazafelé a legtöbbször mindenféle intéznivalókat bonyolítunk (vásárlások, beszerzések, posta stb.), és öt-fél hat táján érünk haza. Amíg én összedobom a vacsit, a gyerekek együtt játszanak, aztán hatkor vacsora. Eddig általában egyedül vagyunk, ekkortájt érkezik Balázs, aki a fürdetésbe (háromnegyed hétkor) már besegít: én Melindát, ő Blankát tisztogatja. Melinda fürdik először, és amíg Blanka is elkészül, nekünk Melindával van időnk mesélni. Mire a mesének vége, Blanka is pizsiben van, és nyolckor szépen indulhat az alvás. (Fontos, hogy ekkor, mert Melinda máskor nem tudja kialudni magát, és másnap neki bizony muszáj újra időben ébredni.) Most már Blanka is ügyesen elalszik egyedül. Ő jelenleg még velünk egy szobában alszik - Melinda egyévesen kapott külön szobát, de ő más eset volt, akkorra már gyakorlatilag majdnem 10 hónapja önállóan elaludt, és átaludta az éjszakákat. Ha Blanka alvása továbbra is ilyen szép lesz, hamarosan megpróbáljuk a lehetetlent, és összeköltöztetjük a lányokat, de nagyon-nagyon nehéz kiokoskodni, hogyan fogunk elférni. Arról nem is beszélve, hogy még egy akasztós szekrény kellene, mert most már Blankának is egy csomó olyan ruhája van.

Az étkezésben szerencsére még mindig kíváncsi, érdeklődéssel és nem elutasítással közelít az újdonságokhoz. Kedvvel eszik, és ez, ahogy látom, Melindára is jó hatással van. Nagyon szeretném, ha ez így maradna.

Blanka egy tünemény, kedves, örökmozgó, huncut-vidor kis emberke, óriási szempillákkal és szemekkel, virgoncan kunkorodó hajtincsekkel, aki mindenkit az ujja köré csavar, ha úgy tartja kedve :)