Melindát néhány napra a nagyszülők gondjaira bíztuk. Habár egyértelműen nagy(obb) volt a nyugi, nekem már az első pár órában elvonási tüneteim voltak :) Olyan hihetetlenül csendes volt a ház.
Figyelem! Rengeteg fotó következik ;)
A "nagylányom" a szülést követő napokat kivéve eddig két alkalommal töltötte tőlünk távol az éjszakát. Nem tudom, ez sok-e vagy kevés, az ismeretségemben van olyan is, akinek a hat- vagy tízéves gyereke még sosem volt távol a szüleitől egyetlen napra sem, és olyan is, aki kétévesen 5 napra leköltözött a nagyszüleihez. Több helyen olvastam, hogy egy kisgyerek nagyjából annyi napot képes gond nélkül eltölteni a szülei, elsősorban az anya nélkül, ahány éves. Ezt sem tudom, milyen kutatások igazolják, én mindenesetre az érzéseimre hagyatkoztam.
PRO:
Nyár van, az idő csodálatos, Melindának is jár a kikapcsolódás, az új ingerek, a kalandok, olyan emberek társaságában, akiket szeret. Mivel mi, a szülei per pillanat nehezen lennénk több napi utazgatásra foghatók, a nagyszülők szíves-örömest vállalták a zanzanyaraltatást.
KONTRA:
Melinda lelke Blanka születésével kicsit kizökkent a megszokott kerékvágásból. Nem kell semmilyen drámára gondolni, nagyon is jó kedélyű kislány, aki elképesztő szeretettel fordul a húgához, de a szívem érzi - és persze ő is szóvá teszi -, hogy engem nagyon is hiányol, hiszen eddig mindig mindent együtt csináltunk.
Mert nézzük csak az ő szemszögéből: unatkozik - egyrészt, mert alig született meg Blanka, pár napra rá elkezdődött az ovis szünet; másrészt, mert a személy, aki eddig a szórakoztatásáról leginkább gondoskodott (vagyis én) most teljesen mással van elfoglalva. Végignézni, hogy anya a nap nagy részében a kishúgunkkal összebújva üldögél, míg velünk csak az ideje töredékét tölti, és akkor sem mindig játszunk, hanem például eszünk vagy fürdünk. Ráadásul ha önfeledtek vagyunk, valaki biztosan ránk szól, hogy halkabban, vagy ne kiabálj ennyire, vagy ne ugróiskolázz a kiságy mellett... Tökéletesen megértem, ha ezek frusztrálóak, mert ha velem történne, még így 37 évesen is frusztrálna :-D
Szóval semmiképp nem akartam, hogy bármilyen pici olyan érzése is legyen, hogy a szülei "lepasszolják", míg Blanka velünk lehet.
Melinda Lellén - idén és tavaly ilyenkor
A hely, ahová mentek, már ismerős Melindának, hiszen az elmúlt három nyáron velünk is nyaralt ott néhány napot. Balatonlelle szerintem nagyon jó hely a kisgyerekeseknek, mert a víz sekély, sok a gyerek, van nyüzsgés, de lehet nyugis helyeket is találni, és innen szuper kis kirándulásokat is lehet tenni minden irányba.
Manci természetesen sokat pancsolt, a nap nagy részét a parton és a vízben töltötte. Persze
idén is épített csepegtetős homokvárat, labdázott, korzózott az esti sötétben, járt a helyi "vidámparkban" és a cirkuszban.
Tavaly két hetet voltunk lent hármasban, amiből 11 nap esős, kifejezetten barátságtalan időnk volt, így lehetőségünk nyílt strandoláson kívüli programok után nézni.
Például Melinda először volt moziban (Micimackó), és másodszor a Veszprémi Állatkertben:
 |
Jó kis játszótere is van |
 |
Etettünk szarvasokat |
Aztán rengeteget játszótereztünk, tavaly a hinta volt a kedvenc. (Idén már a mászóka.)
Jártunk cirkuszban is, ezt Melinda még hónapokig emlegette.
 |
Lenyűgözték a mutatványok |
Meglátogattuk a dédiéket is.
Sokat játszottunk a "vidámparkban":
Kirándultunk és piknikeztünk a Boglár feletti Kishegyen:
Azért egyszer vízibicikliztünk is :)
Utaztunk Bűvészhajón :-D
És ellátogattunk a csodaszép Krisna-völgybe is.
Aztán egy nap pancsolás is sikeredett végre:
A kisvonatozás ki ne maradjon! :))
Na és persze az esti korzózás...
...és még tűzijátékot is láttunk (amíg meg nem ijedtünk a hangjától)
Mi itthon
Az első napot gyakorlatilag mi is csecsemőként töltöttük Balázzsal, vagyis ettünk és aludtunk/pihentünk :)) Na jó, meg elláttuk Blankát és olimpiát néztünk. Meg beszélgettünk :) Mert mostanában gyakorlatilag tőmondatokban közöljük egymással a legfontosabb információkat, azok is elsősorban a gyerekekről szólnak. És valljuk be, ez nemigen nevezhető beszélgetésnek. Végre megint jókat rötyögtünk együtt, és megdöbbentünk, hogy mennyivel egyszerűbb az élet egy gyerekkel. Ez tény. Egyszerűbb, de te jó ég, mennyivel csöndesebb - most nem a jó értelemben. Ahogy a nagyszülők autója eltűnt a kanyarban Melindával, már éreztem a hiányát. Pedig hát, amikor oviba megy, akkor sem látom fél napig, és már a nagyszüleivel is eltöltött egész napokat kirándulva például, amikor csak vacsorára ért haza. De ugye most nem jött este haza, és nem aludt itthon. Az egész nap nála járt az agyam, hogy most mit csinálhat éppen. És nagyon bíztam benne, hogy maradéktalanul jól érzi magát. Blanka is bepótolta az elmúlt napok kimaradt nappali alvásait, és gyakorlatilag csak szopizni ébredt fel a nap folyamán.
A második nap kicsit már készülődtünk, hiszen harmadnap reggel - "kis" képzavarral élve - mi is nyakunkba vettük az M7-est. Azért jártunk egy játékboltban is, vettünk Melindának egy horgászós játékot, és - már a szülinapjára - egy igazán csajos, rózsaszín "ékszerdobozt", amiben a terveim szerint a szanaszét hagyott csatjait és hajgumijait fogja tárolni.
Együtt
Tegnap tehát elindultunk a lányunk után :) A hajnali szopi után, 7 körül már indultunk is, hátha még a kánikula előtt sikerül megérkeznünk. A városból horror volt kijutni, egy óra alatt értünk el a Lágymányosi hídig... Addig Blanka is ébren volt, amit egyáltalán nem csodálok, hiszen a rengeteg kátyú miatt lehetetlen az alvás. Ahogy az út egyre simább lett, Blanka is szépen álomba szenderült. Én folyamatosan próbáltam neki árnyas fekhelyet biztosítani, az autó hátsó része tele volt tetrapelusokkal :)) 9 után értünk végül le, vittünk Melindának egy régimódi célbadobós játékot, biztos ismeritek: egy kereszt alakú talp, középen és a négy ágán egy-egy rúd, ezekre kell rádobálni a karikákat.
Ahogy Balázs a szállás kapujához ért, én már robogtam is a kiskapuhoz, hogy magamhoz ölelhessem Melindát. Nagyon édes volt, míg én Blankát szoptattam, ő a másik oldalamra kuporodott, a szabad kezemmel átöleltem, és ő így mesélte az elmúlt két nap kalandjait, a cirkuszi artistákat, a homokvárat.
Persze együtt kimentünk a partra, a délelőtt további részét ott töltöttük. Én nem vittem fürdőruhát (azért van önkritikám...), de a többiek sokat pancsoltak - én meg irigykedtem, miközben hőgutát kaptam :)) Balázs azt mondta erre, hogy magamra vessek, ha már ilyen lüke (nem pont ezt a szót használta) vagyok, hogy ügyet csinálok a szülés utáni "alakomból", akkor megérdemlem. Mindenesetre azért én is ott voltam velük, építettünk szuper csatornát, amibe a csónakkal hordtuk a vizet, mostunk "aranyat", kerestünk kagylókat. Nagyon jó volt látni, Melinda mennyire élvezi az egészet.
Habár úgy volt, hogy hazajön velünk, már itthon, az indulás előtt eldöntöttük, hogy ha láthatóan jól érzi magát, és a nagyszülők is vállalják, nem hozzuk haza, hiszen itthon csak hőgutát kaphat. Először bizonytalan voltam, mert Melinda sokat bújt és a beszédén is észrevettem változást, de megkérdeztem, és mivel azt mondta, hogy szeretne maradni, így végül jó szívvel hagytam Lellén.
Az ebédet már Balázs nagyszüleinél költöttük el. A dédiék már nagyon várták a találkozást Blankával, na és persze Melindával is. Blanka bemutatta teljes repertoárját: aludt, szopizott, sírt, nagyokat mosolygott, "beszélgetett" Tantival :) Melinda gyűjtött tojást, másztunk fára, ugrált a magas ágyon és megnézte, hogy hol laknak a krumplik :D
Négy körül indultunk haza, Blanka most is hősként viselkedett: semmi sírás, sok alvás. Itthon még ráhúzott egy órát, s megengedte a szüleinek, hogy lemossák az út porát :)
Melinda majd hétfőn követ minket, addig is még legalább tíz várat kell felépítenie ;)