Inspiráció #2 - Ovikezdés

Már csak pár nap van hátra a szünidőből, így körülnéztem, milyen a felhozatal kényelmes, színes, csajos gyerekruhákból, amit gyorsan növő kiscsoportosom a következő hónapokban viselhet. A beszerzés még hátravan, de addig is egy kis inspiráció a hasonló cipőben járóknak :)) 

Szerintem ezek például nagyon helyesek, és Melinda is biztosan szívesen hordaná őket - hiszen az ízlése már elég határozott. A kép klikkre nő, lehet csemegézni!

Ruhák és kiegészítők: H&M, Brendon, BonPrix, Cukorkalap, Babylegs

Szakállas ember vagy napocska?

Melinda mai rajzai olyan helyesek, hogy muszáj megmutatnom :)) Először a kifestője csücskébe lerajzolt engem, majd felbuzdulva egyre-másra gyártotta az emberkéket. Azért örülök így neki, mert máig nem nagyon akart embereket rajzolni, és most teljesen spontán, magától fogott hozzá.

Nem négy szeme van, a két szélső, az fül :))

Még köldöke is van!

Erre a rajzra utal a poszt címe :D

"Jó sok foga lett ennek a bácsinak"

Őrizgetem ám a rajzait elég régóta: egy mappában csücsülnek dátumozva. Lesz majd egy bejegyzés az eddigi kedvenceimből :)

Kutyula Bubolyéktól

Pénteken végre sikerült összehozni egy találkát Balázs nagybátyjáékkal, Bubollyal (aki egyébként Endre) és Erikával. Igazából már tavaly október óta terveztük, de valahogy sosem akart sikerülni, vagy Melinda betegeskedett, vagy nekik nem volt jó az időpont. Aztán ismét szóba került tavasszal, de akkor meg már abban maradtunk, hogy kivárják, míg Blanka megszületik, és akkor jönnek látogatóba.

Szuper kis beszélgetős napot töltöttünk a kertben, az idő ideális volt az üldögéléshez. Nem volt forróság, úgyhogy Blanka is egész nap kint volt velünk. Melinda persze bemutatta minden tudományát: a homokozóban pitét sütött a vendégeknek, a csúszda szegélyén egyensúlyozott (lenyűgözik a tornászlányok, akik a gerendán akcióznak), lökte magát a hintán, énekelt, megmutatta a szobáját, a könyveit, sőt még a ruhásszekrényét is kinyitotta :))

A nagyszülők már reggel megérkeztek, mert Balázsnak a munkája miatt el kellett mennie pár órára, s ez persze csak az előző délután derült ki, szóval én ott maradtam a két csajszival és a teendőkkel. De szerencsére mindent sikerült előkészíteni, a nagyját megcsináltam még este, miután a gyerekeket lefektettem, aznapra már csak a terítés, a bográcsozás, a süti sütése maradt.

Délben előételként fincsi töltött paradicsomot, majd főételként gulyást ebédeltünk, aztán jött a brownies :) Ezzel a sütivel mindig sikert aratok, és bevallom, én is imádom azt a tömény csokiízt. Kívül ropog, belül isteni krémes... egyszóval mennyország.

Erika és Buboly Blankának édes pillangós csörgőt és keljfeljancsit (nálunk bim-bam baba néven futott) hozott, Melinda pedig egy cuki kutyushátizsákot kapott, amit nyomban el is nevezett Kutyulának.

Blanka a fák árnyékában egy 6,5 órás alvást produkált, aminek mindenki nagyon örült ("milyen tündér ez a baba!", "sírni szokott egyáltalán?"), bár én már láttam, hogy estére-éjszakára olyan éhes lesz, hogy csak na. Így is lett :) De mindent összevetve szuper nap volt, örülök, hogy végre összejött!!

Mint két tojás! ...vagy mégsem?

Aki látta picinek is Melindát, most, hogy Blanka megszületett, nem győz rácsodálkozni a köztük lévő hasonlóságra. Szerintem is tökéletesen egyformák - legalábbis jelenleg. Az arcocskájuk egyformasága azonban nem biztos, hogy azonos habitussal is párosul. Majd meglátjuk ;)

Amiben a lányaim hasonlítanak:

• imádják a fürdetést
• szépen elboldogulnak cumi nélkül
• néhány hétig mindketten szenvedtek a kólikától
• imádnak a mellkasomon aludni
• mindketten rendkívül kifinomultan tudnak/tudtak jelezni nekem, egyáltalán nem "hisztis" babák
• gyakorlatilag rögtön elalszanak az autóban

Amiben Blanka más:

• habár az arcuk a megszólalásig hasonló, az alkatuk egyelőre eltérő (Blanka dundibb kisbaba, a keze és a lábfeje pedig már a születésekor jóval nagyobb volt)
• Blanka haja sötétbarna, Melindáé a mai napig világosbarna/sötétszőke, kis vöröses csillogással
• amennyire ez 2 hónap után elmondható, az egyéniségükben is látok eltérést: Melinda jóval nyugodtabb baba volt, sokat aludt, és gyakorlatilag állandóan vigyorgott, Blanka sokkal többet van ébren, és nem mosolyog állandóan, és jobban igényli, hogy kézben legyen
• Blanka nem szeret annyira öltözködni
• viszont jobban viseli, ha hasra fektetem
• egyelőre jóval mozgékonyabb a nővérénél
• hatékonyabban szopizik (15-20 perc maximum; ez Melindánál 40-60 perc volt)
• eddig gyorsabban gyarapszik

És akkor egy kis bizonyíték a hasonlóságra :-D
(amikor válogattam a fotókat, Balázs nem tudta megmondani, hogy melyik baba Melinda és melyik Blanka)

...de a hasonlóság így is szembetűnő (szerintem):

És persze Apukám szerint:

"Mintha klónok lennétek!"

Bambik és bimbók

A minap a határban sétált az egész család. A két babakocsival nem kis fáradság árán vergődtük át magunkat azon a pár száz méter dzsumbujon, ami a szokásos útvonalunkhoz visz, és míg a mécsvirágokkal, szappanvirágokkal és nyírfacsemetékkel hadakoztunk, egyszercsak megpillantottunk egy őzikét - a házunktól nagyjából 50 méterre!

A réten mindenféle virágok hajladoztak a felélénkülő szélben. Néhány késői közülük épp most bontotta ki  bimbóját, a fű csak úgy hullámzott körülöttünk. Az erdős, árnyas utakon a száradó sárban a nyulak, őzek, lovak és kutyák lábnyomait vizsgáltuk Melindával, míg a napos, kopárabb helyeken bogarakat. Láttunk például egy hatalmas, féllábú sáskát, és sok-sok lepkét. Melindának egy hófehér, fekete pöttyös tetszett a legjobban. Blanka az első zötykölődésekre álomba szenderült, és az egyórás sétát végigaludta. Melinda a homokos részeken feladta a babakocsija tologatását, a cipekedést inkább a szüleire hagyta :) Meg hát, valljuk be, a határban sokkal érdekesebb dolgok is vannak...

...például a nyuszik és az őzek! Kora tavasszal kettesben sétálva Melindával nyuszit láttunk átvágtatni a mezőn az erdő irányába (fel is szólított, hogy menjek és kapjam el), sokszor látunk fácánt is. De őzet már nagyon régen láttam én magam is, a lányom pedig még sohasem. Erre most rögtön hármat is láttunk. Egyet még a házunknál, aztán még kettőt a mezőn. Amint megneszeltek minket, először megdermedtek, majd hosszú, kecses szökellésekkel a fák közé futottak, mi pedig elbűvölten néztünk utánuk. Különösen Melinda, akinek az egyik kedvenc meséje a Bambi.

Nekem különösen kedves állatok az őzek, mert gyerekkoromban nekem bizony volt őzikém! Valaki a határt járva bukkant a kis őzgidára, aki magányosan feküdt egy fűcsomóban. Sokáig figyelte, de úgy tűnt, napokig nem bukkan fel az anyja, így elhozta. Mivel tudta, hogy a családom nagyon szereti az állatokat, elhozta hozzánk, hátha mi tudunk gondoskodni róla. Én odavoltam a gyönyörűségtől és persze Bambinak neveztem el a kis pöttyöshátút. Bambi nagyon gyenge volt, még szopott, így a szüleim házilag barkácsolt óriási cumisüvegből etették sokáig. Gyönyörű helyet építettünk neki, és szépen cseperedett. Nagyon szelíd volt, hallgatott a nevére is. Lassan eltűntek a pöttyei, egyre nagyobb és erősebb lett, s mivel hallottuk, hogy felnőtt korára veszélyes lehet, kénytelenek voltunk megválni tőle, de az az év, míg velünk élt, olyan élmény nekem, amire mindig emlékezni fogok.

A család kedvence

A poszt címe most nem a cicáinkra, hanem kedvenc ropogtatnivalóinkra utal. Például a csőrögére, amit évente minimum egyszer megsütök (persze farsang idején), de ha igény van rá - és van - többször is. Szerintem nagyon egyszerű elkészíteni, akár előre is összeállíthatja az ember elfoglalt lánya, hiszen a tésztája gond nélkül pihen egy-két napot a hűtőben is :)

Amióta Blanka megszületett, kicsit visszavettem a sütésből. Persze ez nem azt jelenti, hogy az elmúlt 9 héten ne csináltam volna ezt-azt. Viszont most, hogy végiggondoltam, érdekes, hogy becsúszott egy-két igazán nem nyári finomság is.

Többször készítettem gofrit, mert laktató; friss anyagokból, azon melegében majszolható finomság. Én a tésztáját tökéletesen ugyanúgy keverem be, mintha palacsintát készítenék. Aztán a család "lemeccseli", kié legyen az utolsó ;D

Aztán a dédiék tyúkjaitól származó bio tojásból, saját termésű bio ribizliből, és pár napra rá a nagyszülők telkéről való bio meggyből is készült kefíres kevert süti, ami szintén nagy kedvenc. Erről most sajnos nem tudok fotót mutatni, mert nem volt közelben a fényképezőgép, de mindkét gyümölcsből isteni lett.

Melinda már hónapok - gyakorlatilag január - óta könyörög, hogy süssük meg a megszokott, minden Karácsonykor készített, saját fejlesztésű mézeskalácsunkat. Még pocakosan megígértem neki, hogy valamikor nyáron csinálunk egy adagot a kedvéért. Így is lett :) Melinda elmondhatatlanul boldog volt; most persze nem karácsonyi motívumokkal szúrtuk ki a tésztát, és nem csak fehér cukormázzal díszítettünk. Amint dobozba kerültek a sütik, Melinda már vette is az irányt Lellére, s persze a mézeskalácsait is vitte szépen magával. Haza már csak ennyi jött:

Amikor pedig a nagylányom hazatért a nyaralásból, én az egyik kedvencével, csőrögével vártam.
...jó dolgok ezek, a nyár legforróbb napján fánkot sütögetni :D De tudtam, hogy Melinda nagyon boldog lesz. (És hát lángost is hasonló körülmények között, ráadásul óriási pocakkal sütöttem, nem?)

Na jó, nem épp update1, de mennyei :)) 

Blanka kéthónapos

Ma, kevéssel fél 11 után volt két hónapja, hogy Blanka megszületett. Egy kis összefoglaló róla, a teljesség igénye nélkül :)

• imádja, ha pelenkázzák és ha fürdetik
• egyik kedvenc időtöltése a pelenkázó fölé felszerelt macis forgó tüzetes vizsgálata
• eddig cumi nélkül is jól elboldogul
• kedvenc dalai: Mély erdőn ibolyavirág... és a Hej Dunáról fúj a szél...
• a játszószőnyegen már felfedezte az összefüggést a rúgás és a csörgés között
• nagyon ügyesen tartja a fejét, ez leginkább büfiztetéskor feltűnő
• ha valami érdekes van a feje mögött, addig-addig homorít, míg szépen az oldalára fordul
• hasfájása lassan már múlóban
• 3-as pelust, és 62-es ruhákat hord (bodyból már jó rá a 68-as is)
• különösen érdekesnek tartja a nővérét
• szépen gagyog és teli szájjal mosolyog
• egyszer vagy kétszer kel éjjel, attól függően, milyen korán aludt el este

Egyébként épp 8 hetes volt, amikor - hogy időlegesen vagy véglegesen, még nem tudom - abbahagytam a fejést. Ugyanis a kora hajnalban lefejt tejet már nem fogadta el este, inkább kivárta, míg újra termelődik. Így hát 3 nap után úgy gondoltam, hogy akkor meg minek csinálom?! Úgy látszik, túl vagyunk a növekedési ugráson, és talán beállt a kereslet-kínálat egyensúlya.

Melinda nyaral - mi követtük :)

Melindát néhány napra a nagyszülők gondjaira bíztuk. Habár egyértelműen nagy(obb) volt a nyugi, nekem már az első pár órában elvonási tüneteim voltak :) Olyan hihetetlenül csendes volt a ház.
Figyelem! Rengeteg fotó következik ;)

A "nagylányom" a szülést követő napokat kivéve eddig két alkalommal töltötte tőlünk távol az éjszakát. Nem tudom, ez sok-e vagy kevés, az ismeretségemben van olyan is, akinek a hat- vagy tízéves gyereke még sosem volt távol a szüleitől egyetlen napra sem, és olyan is, aki kétévesen 5 napra leköltözött a nagyszüleihez. Több helyen olvastam, hogy egy kisgyerek nagyjából annyi napot képes gond nélkül eltölteni a szülei, elsősorban az anya nélkül, ahány éves. Ezt sem tudom, milyen kutatások igazolják, én mindenesetre az érzéseimre hagyatkoztam.

PRO:
Nyár van, az idő csodálatos, Melindának is jár a kikapcsolódás, az új ingerek, a kalandok, olyan emberek társaságában, akiket szeret. Mivel mi, a szülei per pillanat nehezen lennénk több napi utazgatásra foghatók, a nagyszülők szíves-örömest vállalták a zanzanyaraltatást.

KONTRA:
Melinda lelke Blanka születésével kicsit kizökkent a megszokott kerékvágásból. Nem kell semmilyen drámára gondolni, nagyon is jó kedélyű kislány, aki elképesztő szeretettel fordul a húgához, de a szívem érzi - és persze ő is szóvá teszi -, hogy engem nagyon is hiányol, hiszen eddig mindig mindent együtt csináltunk.
Mert nézzük csak az ő szemszögéből: unatkozik - egyrészt, mert alig született meg Blanka, pár napra rá elkezdődött az ovis szünet; másrészt, mert a személy, aki eddig a szórakoztatásáról leginkább gondoskodott (vagyis én) most teljesen mással van elfoglalva. Végignézni, hogy anya a nap nagy részében a kishúgunkkal összebújva üldögél, míg velünk csak az ideje töredékét tölti, és akkor sem mindig játszunk, hanem például eszünk vagy fürdünk. Ráadásul ha önfeledtek vagyunk, valaki biztosan ránk szól, hogy halkabban, vagy ne kiabálj ennyire, vagy ne ugróiskolázz a kiságy mellett... Tökéletesen megértem, ha ezek frusztrálóak, mert ha velem történne, még így 37 évesen is frusztrálna :-D
Szóval semmiképp nem akartam, hogy bármilyen pici olyan érzése is legyen, hogy a szülei "lepasszolják", míg Blanka velünk lehet.



Melinda Lellén - idén és tavaly ilyenkor

A hely, ahová mentek, már ismerős Melindának, hiszen az elmúlt három nyáron velünk is nyaralt ott néhány napot. Balatonlelle szerintem nagyon jó hely a kisgyerekeseknek, mert a víz sekély, sok a gyerek, van nyüzsgés, de lehet nyugis helyeket is találni, és innen szuper kis kirándulásokat is lehet tenni minden irányba.

Manci természetesen sokat pancsolt, a nap nagy részét a parton és a vízben töltötte. Persze idén is épített csepegtetős homokvárat, labdázott, korzózott az esti sötétben, járt a helyi "vidámparkban" és a cirkuszban.

Tavaly két hetet voltunk lent hármasban, amiből 11 nap esős, kifejezetten barátságtalan időnk volt, így lehetőségünk nyílt strandoláson kívüli programok után nézni.

Például Melinda először volt moziban (Micimackó), és másodszor a Veszprémi Állatkertben:

Jó kis játszótere is van

Etettünk szarvasokat

Aztán rengeteget játszótereztünk, tavaly a hinta volt a kedvenc. (Idén már a mászóka.)

Jártunk cirkuszban is, ezt Melinda még hónapokig emlegette.

Lenyűgözték a mutatványok

Meglátogattuk a dédiéket is.

Sokat játszottunk a "vidámparkban":

Kirándultunk és piknikeztünk a Boglár feletti Kishegyen:

Azért egyszer vízibicikliztünk is :)

Utaztunk Bűvészhajón :-D

És ellátogattunk a csodaszép Krisna-völgybe is.

Aztán egy nap pancsolás is sikeredett végre:

A kisvonatozás ki ne maradjon! :))

Na és persze az esti korzózás...

...és még tűzijátékot is láttunk (amíg meg nem ijedtünk a hangjától)

Mi itthon

Az első napot gyakorlatilag mi is csecsemőként töltöttük Balázzsal, vagyis ettünk és aludtunk/pihentünk :)) Na jó, meg elláttuk Blankát és olimpiát néztünk. Meg beszélgettünk :) Mert mostanában gyakorlatilag tőmondatokban közöljük egymással a legfontosabb információkat, azok is elsősorban a gyerekekről szólnak. És valljuk be, ez nemigen nevezhető beszélgetésnek. Végre megint jókat rötyögtünk együtt, és megdöbbentünk, hogy mennyivel egyszerűbb az élet egy gyerekkel. Ez tény. Egyszerűbb, de te jó ég, mennyivel csöndesebb - most nem a jó értelemben. Ahogy a nagyszülők autója eltűnt a kanyarban Melindával, már éreztem a hiányát. Pedig hát, amikor oviba megy, akkor sem látom fél napig, és már a nagyszüleivel is eltöltött egész napokat kirándulva például, amikor csak vacsorára ért haza. De ugye most nem jött este haza, és nem aludt itthon. Az egész nap nála járt az agyam, hogy most mit csinálhat éppen. És nagyon bíztam benne, hogy maradéktalanul jól érzi magát. Blanka is bepótolta az elmúlt napok kimaradt nappali alvásait, és gyakorlatilag csak szopizni ébredt fel a nap folyamán.

A második nap kicsit már készülődtünk, hiszen harmadnap reggel - "kis" képzavarral élve - mi is nyakunkba vettük az M7-est. Azért jártunk egy játékboltban is, vettünk Melindának egy horgászós játékot, és - már a szülinapjára - egy igazán csajos, rózsaszín "ékszerdobozt", amiben a terveim szerint a szanaszét hagyott csatjait és hajgumijait fogja tárolni.

Együtt

Tegnap tehát elindultunk a lányunk után :) A hajnali szopi után, 7 körül már indultunk is, hátha még a kánikula előtt sikerül megérkeznünk. A városból horror volt kijutni, egy óra alatt értünk el a Lágymányosi hídig... Addig Blanka is ébren volt, amit egyáltalán nem csodálok, hiszen a rengeteg kátyú miatt lehetetlen az alvás. Ahogy az út egyre simább lett, Blanka is szépen álomba szenderült. Én folyamatosan próbáltam neki árnyas fekhelyet biztosítani, az autó hátsó része tele volt tetrapelusokkal :)) 9 után értünk végül le, vittünk Melindának egy régimódi célbadobós játékot, biztos ismeritek: egy kereszt alakú talp, középen és a négy ágán egy-egy rúd, ezekre kell rádobálni a karikákat.

Ahogy Balázs a szállás kapujához ért, én már robogtam is a kiskapuhoz, hogy magamhoz ölelhessem Melindát. Nagyon édes volt, míg én Blankát szoptattam, ő a másik oldalamra kuporodott, a szabad kezemmel átöleltem, és ő így mesélte az elmúlt két nap kalandjait, a cirkuszi artistákat, a homokvárat.

Persze együtt kimentünk a partra, a délelőtt további részét ott töltöttük. Én nem vittem fürdőruhát (azért van önkritikám...), de a többiek sokat pancsoltak - én meg irigykedtem, miközben hőgutát kaptam :)) Balázs azt mondta erre, hogy magamra vessek, ha már ilyen lüke (nem pont ezt a szót használta) vagyok, hogy ügyet csinálok a szülés utáni "alakomból", akkor megérdemlem. Mindenesetre azért én is ott voltam velük, építettünk szuper csatornát, amibe a csónakkal hordtuk a vizet, mostunk "aranyat", kerestünk kagylókat. Nagyon jó volt látni, Melinda mennyire élvezi az egészet.

Habár úgy volt, hogy hazajön velünk, már itthon, az indulás előtt eldöntöttük, hogy ha láthatóan jól érzi magát, és a nagyszülők is vállalják, nem hozzuk haza, hiszen itthon csak hőgutát kaphat. Először bizonytalan voltam, mert Melinda sokat bújt és a beszédén is észrevettem változást, de megkérdeztem, és mivel azt mondta, hogy szeretne maradni, így végül jó szívvel hagytam Lellén.

Az ebédet már Balázs nagyszüleinél költöttük el. A dédiék már nagyon várták a találkozást Blankával, na és persze Melindával is. Blanka bemutatta teljes repertoárját: aludt, szopizott, sírt, nagyokat mosolygott, "beszélgetett" Tantival :) Melinda gyűjtött tojást, másztunk fára, ugrált a magas ágyon és megnézte, hogy hol laknak a krumplik :D

Négy körül indultunk haza, Blanka most is hősként viselkedett: semmi sírás, sok alvás. Itthon még ráhúzott egy órát, s megengedte a szüleinek, hogy lemossák az út porát :)

Melinda majd hétfőn követ minket, addig is még legalább tíz várat kell felépítenie ;)