Melinda üzletel

Múlt szerdán meglátogattak minket Balázs húgáék: Judi és Norbi, akik jelenleg Hollandiában élnek - és nem mellesleg Melinda keresztszülei.

A reggelt teljes gőzzel indítottam, hogy a megbeszélt időpontra elkészüljünk, és ne csapzottan, pizsiben várjuk a vendégeket. (Igaz, korán kelünk, de a fél délelőttöt általában eképp szoktuk eltölteni, ha tehetjük.) Mivel 8.30-ra beszéltük meg, még előző este megsütöttem a sütit..., amihez foghatót még sohasem sütöttem :D Este már aludtak a gyerekek, és én nem akartam hangoskodni a keverőgéppel, így kézzel igyekeztem elég levegőt juttatni a nem csekély mennyiségű tésztába. Na ez nem sikerült :) A süti szerintem ehetetlen lett, bár azért végül valahogy elfogyott az egész tepsi. Igaz, Judiék elé nem volt képem kitenni.

A sütis fiaskó után tehát vártuk Judit és Norbit, akik igencsak elkésve érkeztek (az a fránya navigáció!), mert még szervizbe kellett vinni az autójukat. Sajnos így Melindával nem tudtak sokat lenni, mert hamarosan már az ebéd és az alvás következett. Délután viszont nekünk volt programunk: 3-ra mentünk a hathetes nőgyógyászati vizsgálatra. De a lényeg, hogy boldogok voltunk, hogy sikerült összehozni a találkát.

A keresztszülők sok holland finomsággal kedveskedtek Melindának. Köztük volt a lányom kedvence, a nálunk "kör alakú keksz" néven futó édesség, ami tulajdonképp két édes, kerek ostya, amit karamellával ragasztanak egymáshoz. Meg persze a speculoos krém, ami hasonló üvegben van, mint például a Nutella, és a híres keksz kence formája. (Állítólag a hollandok imádják a kekszes szendvicset is. Brrrr!)

Judi és Norbi most tartották először a karjukban Blankát is. Norbi most látta először őt, mert Blanka épp akkor született, amikor Norbi épp utazott vissza Hollandiába. Judi volt bent nálunk a kórházban, de az csak pár perc volt. Szóval megtörtént a nagy találkozás, nagyon aranyosak voltak a babával a kezükben, jól állt nekik :)

A fő attrakció Melinda szempontjából az a boltocska volt, amit Judiéktól kapott. Ez a tipikus holland épületet mintázó, három "falból" álló papírépítmény, szép fronttal, ablakkal, polcokkal, és az igazira megtévesztésig hasonlító mini árucikkekkel hamar belopta magát Manci szívébe, igazi telitalálat volt a keresztszülők részéről.

Azóta folyamatosan boltosat játszunk, gyártottam hozzá kartonból pénzeket is. Érdekes, hogy ez a játék kellett, hogy feltűnjön: Melinda tökéletesen magázódik :)

Napirend - 6 hetes

Az én csupamosoly másodszülöttem 6 hetes lett. Immár nem való őt újszülöttként emlegetni. Ő már egy komoly csecsemő.

Blanka napirendje jelenleg így néz ki:

1. reggel nagyjából 6-kor ébred - ekkor a rutin pelusozás és szopi után általában már ébren marad
2. kb. 6-10-ig van egy aktív időszak, ilyenkor még egyszer kér enni
3. 10-11 tájban van, hogy még szundít egyet
4. a legtöbbször még dél előtt eszik, aztán elalszik, és egy nagyobbat alszik (ekkor szoktam hasra tenni, nagyon jókat alszik ebben a pózban)
5. az alvás eltart körülbelül 2-3-ig
6. ekkor, ha felébred, vagy alszik még egyet szopi után, vagy nem :)
7. ha aludt, akkor 4 óra tájban ébred, de ha nem aludt, akkor is eszik egyet és megyünk ki levegőzni (a kánikulában korábban nem viszem ki)
8. egyelőre az van, hogy 5 és 6 között, még a kertben, újra kér egy kis anyatejet
9. a levegőzés tehát 16.30 és 18.30 között szokott lenni, de ez függ attól, hogy Balázs itthon van-e, kell-e vacsorát főznöm, vagy van-e valami más teendőm (mire bejövünk, már kezdődik a hasfájós időszak...)
10. Melindával vacsizunk és fürdünk, addig Balázs foglalkozik Blankával
11. este 7 körül én Melindának mesélek, addig Balázs Blankát fürdeti
12. fél 8 felé lefektetem Melindát, és átveszem Blankát, akit gyakorlatilag elalvásig felváltva szoptatok és dajkálok (vö. hasfájás)
13. Blanka valamikor 8 és 10.30 között elalszik
14. legközelebb 2 körül, majd még 4 és 5 között ébred és eszik
15. ilyenkor, vagyis napfelkeltekor, hajnalban, amikor a legtöbb tejem van, szopi után fejek is, és ezt elraktározom estére, amikor az utolsó cseppig elfogy :)

Látható, hogy a nagy vonalak megvannak, de pontosan egyelőre még nem álltunk be. A szopikat nem számolom, és az órát sem nézem; Blanka igénye az elsődleges. És legfőképp várom, hogy véget érjen a hasfájós időszak.

Jut eszembe, hasfájás!
Elég sok irodalmat elolvastam ebben a témában mostanában, és az egyik könyvben - amit a gyakorlatiassága miatt kedvelek - rátaláltam Blanka állapotának szinte tökéletes leírására, íme:

"A baba a hasfájás tankönyvi esete szerint felhúzza a térdét, ökölbe szorítja a kezét és általában nő az aktivitása. A szemét szorosan lezárja vagy tágra nyitja, összevonja a szemöldökét, sőt rövid ideig visszatartja a lélegzetét. A bélműködés fokozódik, szelek is távoznak. Az evési és alvási periódusok felborulnak a sírás miatt, a kisbaba őrülten keresi a mellbimbót, de csak azért, hogy visszautasítsa, amikor a szoptatás kezdődne. Esetleg szundít néhány pillanatot, majd sikítva felébred. (...) A hasfájás általában az élet második vagy harmadik hetében kezdődik (koraszülött csecsemőknél később),és általában a hatodik hétig rosszabbodik. Egy ideig úgy tűnik, soha nem ér véget, de a tizenkettedik hétre általában csökkenni kezd, és három hónapos korban (a koraszülött babáknál később) a legtöbb hasfájós csecsemő csodálatos módon meggyógyul, csak néhányuk folytatja a sírást a negyedik és az ötödik hónapban is. (...)  Megnyugtató hír a hasfájásról: a sírási rohamokkal küszködő babák láthatólag nem gyengülnek le (ugyanez nem mondható el a szüleikről) sem érzelmileg, sem fizikailag, ugyanúgy fejlődnek, gyarapodnak, mint azok a babák, akik keveset sírnak, vagy esetleg még jobban is, és később sem lép fel náluk több viselkedési probléma, mint más gyermekeknél. Azokból a gyerekekből, akik csecsemőkorukban hevesen sírnak, nagyobb valószínűséggel lesz élénk és aktív problémamegoldó tipegő, mint azokból, akik erőtlenül sírnak. És a legmegnyugtatóbb az a bizonyosság, hogy ez az állapot nem tart az örökkévalóságig."

/Az idézet Heidi  Murkoff és  szerzőtársai Az első 12 hónap című könyvéből való/

Low battery

Pár napja elérkezett az a pont, amikor már tényleg fáradtnak éreztem magam. A múlt hét péntek volt a mélypont, azóta jobban viselem a dolgokat, de azért néha jó lenne feltenni magam töltőre... :D

Már nagyon érdeklődő

Blanka pillanatokon belül 6 hetes lesz, vagyis már nem újszülött, hanem csecsemő lesz a lelkem :) Kezdjük szépen kiismerni egymást. Ahogy Balázs megállapította ugyanúgy, mint Melindánál, a húgánál is egy ideje (nekem fel sem tűnt, mikor) észreveszem már, hogy most mondjuk éppen pisil, vagy az arckifejezéséből látom, hogy most csak azért panaszkodik, mert társaságra van szüksége, vagy azért, mert éhes. Ha a hasa fáj, azt nem épp a finom mimikájából tudom megállapítani, hiszen szegénykém olyankor rendesen rázendít. De akkor is van, hogy egy halk, mantraszerű fülbe duruzsolással vagy egy pocak-/talpmasszázzsal simán megnyugtatható.

A forgás is megy... egyelőre ebben a formában :)

A napirend is kialakulóban már - erről írok majd később -, és tulajdonképp a hasimizérián kívül semmi probléma nincsen. Mégis, a fent említett napon már azt éreztem, hogy a határaimat feszegetem. De miért? Pedig nem tart egy szopi 40-60 percig, mint Melindánál, pedig naponta nem 7-szer fejek, mint Melindánál, pedig nem kell naponta tízszer orrot szívnom, mint ennyi idősen Melindánál... és még sorolhatnám, hogy mi az, ami ezért vagy azért ez alkalommal gördülékenyebben megy. Viszont 3,5 éve egyetlen csemetém volt, és minden időmet, energiámat csakis őrá fordítottam. Most pedig még mindig azzal küszködök, hogy mindkét gyerekemnek a lehető legjobbat, legtöbbet adjam érzelmileg és fizikailag is. Embert próbáló a feladat, de igyekszem a legjobb tudásom szerint megbirkózni vele. Lehet, hogy egy gyakorlott, sokgyerekes anya most nevet ezen, de nekem ez még probléma - remélem, hogy hamar belerázódom. Bár azt hiszem, hogy az örök lelkiismeret-furdalás már mindig marad... vagy nem?

Egy kicsit kimozdulni, és legfőképp aludni persze nagyon jó volna... mondjuk egyhuzamban 4 teljes órát. Amikor napközben le tudnék dőlni, mert Blanka elszundított, megjelenik a nővére és rögtön játszani hív, sürgős mutatni valója akad, vagy szimplán csak velem hajlandó valamit megcsinálni :) Ő is hiányzik nekem..., és várom azt az időszakot, amikor már nem vagy szoptatok, vagy büfiztetek, vagy a különféle házimunkákat csinálom, hanem azért már újra lesznek "üresjáratok", és hosszabban tudunk - tartalmasan - együtt lenni. Most egy-egy építőkockázás, rajzolás, hintázás fér bele, szopi közben pedig egy-két ének, illetve mesemondás. Melinda esti fürdetését átvettem Balázstól, és az esti mesét továbbra is én mondom/olvasom, mert ezek az összebújós percek képesek feltölteni megint a lemerült akksimat :)

Alvás egyedi pózban

Szóval van, hogy sajnálom magam, mert mondjuk késő este már 2,5 órája csak Blanka hasfájását próbálom mindenfajta módon enyhíteni, és estére már beszakad a hátam, és éjjel majdnem orra bukok a fáradtságtól, amikor a szoptatós fotelhez botorkálok, és hajnalban, miközben fejek, látom felkelni a Napot, és állandó rohanásban eszem, mert mindig épp akkor kell valakinek valami, és látom Melinda tekintetét, amikor azt mondom, hogy nem tudok most játszani vele, és Melinda visítva tárgyal Balázzsal, épp, mikor végre elaltattam a Picit...

DE!

Este tízkor, amikor Blanka vonásai kisimulnak, és látom, hogy már nem szenved, és amikor lefekszem, és elernyednek végre a hátizmaim, és amikor éjjel hallom a kislányom jóleső kortyolását, és amikor napkeltekor hallom a madárcsicsergést, és amikor valami finomsággal lepnek meg a szeretteim, mert gondoltak rám, és amikor végre van időm Melindával játszani egy jót, és amikor Melinda Blankának énekel... és amikor hozzám bújnak, és én önkéntelenül puszit nyomok a kókuszdió kobakukra...

...akkor tudom, hogy mindig is erre vágytam.

Ezerjó

Nem, nem a bor :) Több helyen, blogban láttam már ezt az ötletet, és mivel nagyon megtetszett, gondoltam, hogy én is megcsinálom. Az alapgondolat - bár nem magyar - a következő: a (magyar) ember hajlamos mindig a dolgok sötétebbik oldalát nézni, és elsiklani az apró (?) örömök felett. Pedig ha leírod, mi az, ami örömet okozott aznap, visszaolvasva már néhány nap távlatából is hihetetlen energiákat tud adni. Ez az Ezerjó-dolog lényege is. Ezertől visszaszámolva mindig leírod a nap legjobb pillanatait, aztán ha az 1-hez értél, feltöltődésképp (és persze tanulságként) visszaolvasod. ...Aztán kezdheted az egészet elölről :D Jó, nem? Én mindenesetre kipróbálom!

Hosszú, forró nyár... + 1 hónapos vizsgálat

Végre kicsit enyhült az elmúlt hetek brutál kánikulája! Nem csak a kerti növények, de már én is szinte sírtam egy kis esőért. Igaz, hogy mostanában nemigen jutok ki a kertbe (pláne máshová) hosszabb időre, de szerencsére a család többi tagja igen, és igazán jó kis programokat csináltak.

Nézzétek csak:

Volt rengeteg játszóterezés...

Pancsolás Nagyival...

Hajóúsztatás...

Fröcskölés...

Vízibiciklizés és...

...vízibalett Apával :)

Emellett volt még többször Városliget, Széchenyi-hegy és Gyermekvasút, illetve Budakeszi Vadaspark is. Ez utóbbiakról még várom a fotókat Nagypapától. Amint megkapom őket, már rakom is fel ide :)

Kicsit megkésve íme az ígért képek:

Közel sem a teljesség igényével a végére pár kerti fotó:

Ja igen, jelentem, megérett és leszedtük már a ribizlit. Sajnos idén nem lett olyan sok, mint tavaly, amikor még a fagyasztóba is bőven jutott. (Milyen finom kis sütit sütöttem belőle a múlt héten...!) Nagyi segítségével elkészült az első adag sárgabarack lekvár is. Idén ebből a foglalatosságból szerintem kimaradok.

1 hónapos orvosi vizsgálat

10-én voltunk - kicsit megcsúszva - az orvosi vizsgálaton. Blanka 4780 gramm, minden paramétere nagyon jó, elégedett volt a doktornő. És persze elájultak, micsoda kis hajasbaba :) 

Kérdeztem a "kukorékolásról", de végülis ugyanazt mondta, mint amit anno Melindánál mondtak nekünk a Madarászban: hogy a légcső porca, illetve a belső nyálkahártya - annak éretlensége miatt - hajlamos lélegzetvételnél beszívódni, és ez adja ezt a sokszor ijesztő hangot. A babák hamar kinövik. 

Feltűnt, hogy Blanka szemfehérje nem tiszta fehér, ezt is említettem, de a doktornő szerint nem kell aggódni, ő nem lát semmit, de ha zavar, 5 hónapos korban visszatérünk majd rá. 

A bukásra ő is a megemelt ágyfejet javasolta - hát ezt a hazaérkezés napjától csinálom már magamtól is... Az Infacol mellett ajánlott még két készítményt, majd beszámolok, ha kipróbáltuk.

Megkaptuk a beutalókat az ortopédiára, illetve a hasi és koponya UH-ra, valamint megbeszéltük, hogy milyen oltásokat kérünk még a kötelező mellé a jövő hónapban.

Új élet - Édesnégyes

Ígértem, hogy folytatom a szülés utáni beszámolót... de közben már annyi minden más impulzus is ért, hogy kicsit okafogyottnak érzem annyira visszatérni. Arra gondoltam, hogy mindenféle logikus rend nélkül írok most egy bejegyzést azokról az érzésekről, amelyek jelenleg bennem kavarognak, és az új tapasztalatokról - hiszen még soha nem voltam kétgyermekes anyuka :)

Új élet

Bizony, ahogyan azt vártuk, az eddig jól bevált kis életünk fenekestül fordult fel. A szokásos rituálék egy részére most nincs idő, egy másik része pedig már nem aktuális. Persze sok minden maradt változatlanul is. Egyelőre azt próbáljuk belőni, hogy az esti csúcsforgalomba hogyan illesszünk be mindent. Blanka ugyanis 7 és 10 között szinte minden nap produkál egy 1,5-2 órás nyűgösebb, sirdogálós időszakot, és ilyenkor nemcsak a pocakja fáj, de számunkra érthetetlen módon ennek ellenére mohón követeli a szopit is. Szóval ilyenkor gyakorlatilag folyamatosan kézben van valamiért. Viszont Melindának vacsorát kell készíteni, megvacsoráztatni, megfürdetni... és persze az esti mese sem maradhat ki. Na, erre még ki kell fejlesztenünk egy jó kis gyakorlatot. Én azért abban is bízom, hogy a hasfájós időszak hamarosan már a múlté lesz, és Blanka szopija is szépen beáll egy ritmusra ezekben az esti órákban is.



Melinda

Az én édes, okos, csillagszemű nagylányom. Pár hete még olyan kicsinek tűnt... most pedig már meglepődöm, hogy mekkora a keze Blankáéhoz képest. Hát igen, valahogy megnőtt. Nagytestvér lett belőle.

Már a szülés előtt nagyon tartottam attól, hogy sérül a kettőnk közötti láthatatlan kapocs. Tudom, hogy ez valamennyire elkerülhetetlen, mert egyszerűen lehetetlen annyi időt fordítani, és azzal az energiával és odafigyeléssel fordulni az első, (újra)babázós hetekben a Nagyobb felé. Sokat olvastam róla, hallottam a beszámolókat a barátoktól... de mégis. Olyan nehéz MEGÉLNI ezt. Hiányzom neki, és ő hiányzik nekem! Nagyon.

Próbálom bevonni őt a dolgokba, és az látszik, hogy Blankához nagy szeretettel fordul. Egyelőre nehezen érti meg, hogy nem tudok rögtön reagálni a kéréseire, úgy, ahogyan régen. Pont nehéz korban is van szerintem. Amíg babát vártam, sokat meséltem neki arról, milyen az élet egy kisbabával, de hallani róla, és átélni persze nem ugyanaz. Főleg egy 3,5 évesnek. Néha olyan kis elesettnek tűnik, hogy belesajog a szívem... De azt is hiszem, hogy egy testvér az élet legnagyobb ajándéka lehet! Egy ember, aki mindig melletted áll, és akire számíthatsz, akár az örömöd, akár a bánatod akarod megosztani.

Édesnégyes

Persze nem csak ilyen filozofikus pillanataim vannak :) Csupán néhány dolog, amit imádok mostanában:

• nézni Blanka mosolyát
• figyelni, ahogy Melinda elmélyülten játszik
• belegondolni, hogy valójában milyen jó is nekünk (habár hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla)
• összekacsintani Balázzsal, amikor Melinda magától megy, és énekkel vigasztalja a kishúgát
• amikor Blanka a mellkasomra fektetve egy pillanat alatt megnyugszik, és mély álomba merül 
• amikor a lányaim egymás szemébe néznek... 
• ha nem öt perc alatt kell behabzsolnom a reggelit (ebédet/vacsorát)...
• ha kora délután mindkét lányom egyszerre alszik :)
• amikor Melinda reggel mellém bújik az ágyban, és azt súgja a fülembe: szeretlek

Az első hónap Blankával

Gyakorlatilag úgy telt el a június, hogy észre sem vettem. Mondjuk az első 5 nap csigalassúsággal múlt el, viszont a következő bő 3 hét egyetlen napnak tűnt csupán.

Az első percek itthon

Blanka csodaszép baba, akik látták, mind azt mondják, hogy egy az egyben Melinda. Szerintem is nagyon hasonlítanak egymásra. Melinda újszülöttkori fotóival összehasonlítva egy laikus is megállapíthatja, hogy  egyértelmű a hasonlóság. Az első napon, amikor először megpillantottam, viszont rögtön Balázs arca ugrott be nekem.

6 naposan

Az első hónap számokban:

• meztelen súly: 4585 gramm (ez azt jelenti, hogy a születési súlyához képest 1 kg-ot, a hazabocsátásihoz képest pedig 1,2 kg-ot hízott)
• magasság: 58 cm (itthon máshogy mérik a magasságot, mint a kórházban)
• fejkörfogat: 38 cm
• mellkaskörfogat: 36,5 cm

Imádnivaló

Az egyhónapos Blanka:

• figyel minden hangra
• elkezdett érdeklődni a formák és színek iránt (nézelődik)
• gagyarászik (eddigi repertoár: báá - beszélgetés, hö - ha érdekesnek ítél valamit, láő - ha panaszkodik)
• nagyon ügyesen forgolódik (fejét könnyedén egyik oldalról a másikra hason és háton is, illetve a buksiját szépen meg is emeli, és ki is tartja egy ideig, emellett az ágyában addig-addig ügyeskedik, míg  teljesen elfordul keresztben)
• gyönyörűen mosolyog (főként szopi után, de már többször előfordult, hogy amikor énekeltem neki, vagy az arcát simogattam, akkor is)
• naponta kb. 10 alkalommal szopizik (igény szerint)
• éjjel (22 és 07 óra között) átlagosan 3 alkalommal kel fel szopizni
• imádja a pelenkázó melletti zamioculcas-t nézegetni
• szívesen alszik délelőttönként hason
• sajnos ahogyan a nővére, ő is hasfájós, és sokat bukik
• imádja a szoptatós fotel feletti tetőablakot (ugyanúgy, mint anno Melinda) - nappal a fénycsíkot találja érdekesnek a redőny mellett, éjjel pedig azt nézi, hogy a falhoz képest mennyivel sötétebb :)
• a legnagyobbakat a mellkasomra fektetve tudja aludni

Hát igen. ő is megtalálta!