Felfedezőúton a száztornyú Prágában

- Programajánló - 

A tavasz ideális a kirándulós-járkálós városlátogatásokhoz. Ha még nem jártatok Prágában - ha már igen, akkor is -, szívből ajánlom nektek ezt a csodaszép várost! Akár 1-2 napra, akár hosszabb időre terveztek, az tuti, hogy nem fogtok csalódni a szépségében.

Séta közben

Ha jól emlékszem hajdani angoltanárom előadására, a szigetországban járja egy mondás, amely szerint egy angol önmagában is egy egytagú, szabályos sort alkot. Ez jutott eszembe, amikor a prágai metró mozgólépcsőjén utazva hátrapillantottam, és azt láttam, hogy a derék cseh polgárok fegyelmezetten állnak egymás mögött, szépen libasorban, a lépcsősor jobb oldalán. Szinte senki sem állta el a bal oldalt, s ha mégis, annak a kezében – az enyémhez hasonlóan – egy összehajtogatott térkép vagy fényképezőgép lapult.
Bár első prágai élményem automatikus reakciója az volt, hogy afféle renitensként, önkéntelenül kiléptem a sorból, azért meg kell vallanom, volt ebben a nyugodt, tolakodásmentes utazásban valami, ami rögtön magával ragadott.

Kiváló hely egy kis andalgásra (is)

Kora esti kilátás a Károly-hídról

Esti fények

Csehország "arany" jelzővel illetett fõvárosában zajlik az élet. A város telis-tele van - a világ minden tájáról idesereglett - turistákkal, s be kell látni: nem véletlenül. A macskaköves utcákon sétálva sorra az egyik ámulatból a másikba esik az ember fia-lánya, annyi a látnivaló. Akár az Óváros (Staré Mĕsto), akár az ún. Kisoldal (Mala Strana), az Újváros (Nové Mĕsto) vagy a Várnegyed (Hradèany) felfedezésére indulunk, nem fogunk csalódni; itt az ember tényleg azt kapja, amit vár. Fontos gyakorlati tudnivaló, hogy Prágában a turisták többsége előszeretettel veszi igénybe a kiválóan használható metróhálózatot a város megismerésére, ugyanis igen sok az autós közlekedés elől elzárt terület. S habár Prága sem kerülhette el a nyári útfelújítási munkálatokat, mégsem kell az egyszeri turistának hosszasan kavarognia, ha el akarja érni a maga elé kitűzött célpontot.

A Várnegyedben

Látkép

Az először idelátogatónak szinte tilos kihagynia néhány nevezetességet. A Várnegyedben a fenséges Szent Vitus székesegyház, a díszőrséget álló katonák, az Érseki palota és a Szent György szobor felkeresését mindenképpen ajánlom. A Kisoldal, amely a Várhegy alatt helyezkedik el, Prága egyik legfestőibb része, amelynek központja a Malostranska namĕsty, egy palotákkal szegélyezett tér. Innen a Moldván átívelő híres-neves Károly-hídon sétálva juthatunk el az Óvárosba. Ebben a városrészben található a mesekönyvekbe való, soktornyos Týn-templom, s az órajátékával turistatömegeket csalogató Orloj.

A híres-neves óra

Az Újváros legfõbb látványossága a Vencel tér, amely a társasági élet nyüzsgő központja. Az enyhén lejtő tér felső végében magasodik a Nemzeti Múzeum. A teret két oldalról ölelő utcák mentén szállodák, kávézók, éttermek és cukrászdák sora várja vendégeit. Az Újvárosi részen található még Prága botanikus kertje, ahová ingyenesen is betérhetünk, ha az élményektől és a sok, lábunkban lévő kilométertől elcsigázva egy kis nyugalomra vágyunk.

Vencel tér 

A botanikus kertbe ottjártunkkor ingyenes volt a belépés

A cseh fővárosba látogatónak mindenképpen ajánlatos megkóstolni a hagyományos – és cseppet sem kalóriaszegény – ízeket és a méltán híres cukrászsüteményeket. Utoljára hagytam a világhírű cseh söröket, amelyeket valóban vétek lenne kihagynia még annak is, aki amúgy nem igazán kedveli a kesernyés nedűt. A Pilzeni és a Krusovice mellett még számos, nagyszerű zamatú sört találunk a város sörözőiben. Érdekes, hogy az amerikaiak ismert söre, a Budweiser is Csehországból származik, itteni megfelelőjét, a Budvart szintén sok helyütt árusítják. A kezdő söröző ne lepődjön meg, hogy ha sört kér (pivo), egyből fél liternyit (piva) tesznek elé az asztalra. Aki csak egy pohárkával szeretne az aranyszínű nedűből, malé pivo-t kérjen, de ne sértődjön meg, ha ezután a pincérek és a törzsvendégek furcsán kezdik el méregetni.

Habár két rövid nap semmiképp sem elegendő erre a nyüzsgő, mégis nyugalmat árasztó városra, azt hiszem, sikerült „elkapnunk” Prága hangulatát. Talán sikerült rálelnem az én saját Prágámra. S ahogyan elérkezett a hazautazás estéje, a szállás felé metrózva, a mozgólépcsőn magam elé mosolyogva én is beálltam a többiek közé – a sorba…

Az eredeti cikket a hirtv.hu oldalra írtam.