Ha belegondolok, hogy ma betöltöttem a 30. hetet... eltelt annyi hónap, és már csak alig van hátra valami... De kezdjük az elején!
Október
 |
| Ekkor kezdődött... |
Már a teszt megvásárlása előtt biztos voltam benne, hogy ismét kisbabánk lesz. Persze titokban mentem el a patikába, és lábujjhegyen osontam be a fürdőszobába azon az álmos szombat reggelen, nehogy felébresszem a családot. ...mert mi van, ha mégsem? Megcsináltam a tesztet, és kimentem a konyhába; képtelen voltam felette állni, és várni az eredményre. Hogy lehet öt perc ennyire hosszú?! Aztán visszamentem, és a megérzésem egyértelmű megerősítést nyert! Elmondhatatlanul boldog voltam.
November
Habár még sokáig nem tudta senki - Balázson kívül -, hogy babát várunk, egyre többször kaptam elismerő bókokat: "Hogy kivirultál!", "Milyen jól nézel ki!", "De szép a hajad, mit csinálsz vele?".
Aztán a hónap közepén felkerestem a szülészorvost, akinél Melinda is született. Igaz, hogy csak egyetlen tesztet csináltam mindösszesen, de annyira biztos voltam, hogy feleslegesnek éreztem még többet vásárolni. Az orvosnak azt mondtam, amikor leültetett, hogy valószínűleg babát várok :) Persze rögtön UH, ami megállapította, amit napra pontosan én is tudtam, vagyis, hogy 8 hetes kismama vagyok!
 |
| Domborodott már :) |
Ez a hónap gyakorlatilag a rosszullétek jegyében telt, ami azért volt számomra nagyon meglepő, mert Melindánál nem tapasztaltam ezeket - legalábbis nem ilyen mértékben. Gyakorlatilag 0-24-ben émelyegtem vagy égett rettenetesen a gyomrom. A híres-neves kívánósságnak a hírét sem ismertem (akkor még, hihihi).
Decemberben voltam először a védőnőnél, amikor betöltöttem a 12. hetet, és karácsony előtt már mindkettőnk szüleivel, és persze Melindával is tudattuk az örömhírt.
Január
A gyomorbajaim nem akartak szűnni, sőt, Melindától elkaptam az oviból hazahozott hányós stb... vírust is. A hasamban érzett kis buborék-pattogásokból egyik napról a másikra helyre kis rugdalózás lett, és erre az érzésre már nagyon-nagyon vártam! (Tisztán emlékszem még, hogy Melinda megszületése után mennyire hiányzott a hasamban hónapokig érzett mozgolódás, hiszen szinte a részemmé vált a 9 hónap alatt.) Szóval amikor a rebbenéseket felváltotta a boksz... épp sziesztáztam az ágyban és olvasgattam. Egyszercsak egy rúgás, aztán még kettő! Az első pillanatot kiélveztem: könnyes szemmel megsimogattam a pocakomat, és csak a Picire koncentráltam. Aztán persze kiáltottam életem párjának is, hogy együtt örömködjünk :)
Megtudtam még, hogy a kisbabánk nagy valószínűséggel kislány, aki éppen 240 grammot nyom.
Február
 |
| 25 hetes pocakkal |
Ebben a hónapban nem voltunk UH-on, volt viszont terheléses cukorvizsgálat, ami sokkal inkább igénybevett, mint amikor Melindát vártam. De az eredmények nagyon jók lettek, és hát ez a lényeg!
Március
Melinda egyre inkább új családtagként tekint az immár hatalmasra nőtt hasamra, ami néha igencsak vicces szituációkat eredményez. Bevallom, nagyon jó érzés, amikor spontán megsimogatja, -puszilja, vagy éppen énekel a domborodó pocaknak, esetleg rápakolja az épp favorit játékokat: "Tessék Kisbaba, neked adom."
Nagyon foglalkoztat a megosztott figyelem kérdése, aggódom, hogy ne sérüljenek a láthatatlan kis kapcsok közöttünk azzal, hogy érkezik a kistestvér.
Lassan beindul a fészekrakó ösztön is, már tervezem a pár héten belüli festést, és próbálom kitalálni az optimális elrendezést az amúgy nem éppen két gyerekre tervezett házikónkban.
 |
| Friss fotó, hétvégén készült |
Szóval itt tartunk most: már teljesen biztosan tudjuk, hogy második gyermekünk is kislány lesz :) Néhány nappal ezelőtt voltunk UH-on, ahol végre "megmutatta magát". Epedve vártam már, hogy láthassam őt, ahogyan a keze mögé rejti az arcát, ahogy belefúrja magát a méhlepénybe és szopizik. Sajnos a pofiját ezúttal végig elfordította, de sebaj, majd legközelebb gyönyörködünk abban is! 29 hetesen a becsült súlya egyébként 1510 gramm, ami jóval magasabb, mint ebben az időben Melindáé (1120) volt.
Mondjuk a haskörfogatom alapján ezt sejthettük :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése