Biztos pontok

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele... szerintem mindenki életében vannak olyan emberek, akik meghatározták azt, hogy idővel milyen személyiséggé vált. Azok, akikkel találkozunk, nyomot hagynak rajtunk, ki ilyet, ki olyat. Lehet, hogy mély sebeket kapunk, és lehet, hogy szárnyakat.


Anya

Sajnos nagyon korán elvesztettem, még csak 51 éves volt. Én 24. De az az idő, amit vele tölthettem, gyakorlatilag minden alapját jelenti. Odaadás, feltétlen bizalom és szeretet, türelem, óvás, empátia, odafordulás, elfogadás - az első fogalmak, amik eszembe jutnak róla.  Az a rengeteg beszélgetés, sőt: eszmecsere, amit folytattunk. Mert nevetni fogtok, olyan odafigyeléssel és komolysággal kezelte egy 8 éves lüke kérdéseit is, hogy csak remélni tudom, majd én is képes leszek erre. Sokszor érzem az arcomon a gyöngéd simogatását vagy hallom, ahogyan csilingelő hangon énekel. Észreveszem, hogy ugyanolyan hangsúllyal magyarázok Melindának, amilyennel régen ő mesélt nekem. Még a vicces szavait is átvettem.

Anya és én (1993.)

Nem ismerheti az unokáját, ami az egyik legnagyobb szívfájdalmam, nem csak azért, mert tudom, mennyire szerette volna látni, de azért is, mert a gyerekem ezáltal elveszített valami nagyon fontosat.

Örökké hiányozni fog. Mindemellett hiszek benne, hogy Anya lát minket, és amikor Melinda egészen pici volt, volt egy mozzanat, amikor biztosak voltunk benne, hogy a kislányunk is látja őt. Nektek nem kell elhinni, mi voltunk ott ;)



Balázs

Sokáig azt hittem, nem lesz senki, aki enyhítheti azt a hiányérzetet, amit Anya elvesztése jelentett. Hosszú évekig minden egyes éjszaka vele álmodtam, képtelen voltam elfogadni, hogy nincs már velem, nekem. De másképp lett. Ma is naponta eszembe jut, de a mindennapok már az új családomról szólnak. Balázs rengeteget segített a legvészesebb időkben - ezért soha nem lehetek neki elég hálás -, bár nem csinált nagy dolgokat, egyszerűen ott volt mellettem. És szeretett. Érezte, hogy semmi másra nincs szükségem, de erre nagyon. 

Balázs strandol (2001.)

Szeretem a jóindulatát, ahogyan mindenkihez a lehető legpozitívabban képes állni, a barátságosságát, a nyitottságát. Általában a dolgok jó oldalát nézi először, és nem agyalja túl a dolgokat. Néha pedig kicsit "ráérős" az én habitusomhoz :D

Látszólag sok mindenben vagyunk egymás ellenpólusai, de ha megkapirgáljuk a felszínt, rá kell jönnöm, hogy nagyon is hasonlóak vagyunk.



Melinda

Azt szoktam mondani, hogy ő életem fő műve :) Mint minden anya a csemetéjével, biztosan a végletekig elfogult vagyok, de nekem a kislányom maga a tökéletesség. Érzékeny, hihetetlen kis lelki "letapógatókkal" rendelkezik, finom lelkű, ugyanakkor huncut és eleven. Persze okos és gyönyörű is. Van egy fénykép, ahol csak pár hetes, és úgy néz bele a lencsébe, hogy a mai napig elképedek, amikor megnézem. Várjatok, megkeresem!

Ez az a bölcs tekintet

Rengeteget tanulok is tőle. Persze leginkább magamról. Nem egyszerű anyának lenni, ezt már tudom. Volt valami halvány (nagyon halvány) fogalmam arról, mit jelenthet, de őszintén szólva ez nagyon távol állt a valóságtól. Minden nap arra ösztönöz, hogy próbáljak én is fejlődni. Mert ő bizony ezt teszi, ráadásul fénysebességgel!

30 hét

Hogy egy oltári nagy közhellyel kezdjem: rohan az idő :D
Ha belegondolok, hogy ma betöltöttem a 30. hetet... eltelt annyi hónap, és már csak alig van hátra valami... De kezdjük az elején!

Október

Ekkor kezdődött...

A hónap elején már befészkelte az agyamba magát egy gondolat. Vagyis inkább a szívembe egy érzés. Megmagyarázhatatlan, mégis ismerős. Amikor Melindát vártam, akkor is éreztem.
Már a teszt megvásárlása előtt biztos voltam benne, hogy ismét kisbabánk lesz. Persze titokban mentem el a patikába, és lábujjhegyen osontam be a fürdőszobába azon az álmos szombat reggelen, nehogy felébresszem a családot. ...mert mi van, ha mégsem? Megcsináltam a tesztet, és kimentem a konyhába; képtelen voltam felette állni, és várni az eredményre. Hogy lehet öt perc ennyire hosszú?! Aztán visszamentem, és a megérzésem egyértelmű megerősítést nyert! Elmondhatatlanul boldog voltam.


November

Habár még sokáig nem tudta senki - Balázson kívül -, hogy babát várunk, egyre többször kaptam elismerő bókokat: "Hogy kivirultál!", "Milyen jól nézel ki!", "De szép a hajad, mit csinálsz vele?".
Aztán a hónap közepén felkerestem a szülészorvost, akinél Melinda is született. Igaz, hogy csak egyetlen tesztet csináltam mindösszesen, de annyira biztos voltam, hogy feleslegesnek éreztem még többet vásárolni. Az orvosnak azt mondtam, amikor leültetett, hogy valószínűleg babát várok :) Persze rögtön UH, ami megállapította, amit napra pontosan én is tudtam, vagyis, hogy 8 hetes kismama vagyok!

Domborodott már :)

December

Ez a hónap gyakorlatilag a rosszullétek jegyében telt, ami azért volt számomra nagyon meglepő, mert Melindánál nem tapasztaltam ezeket - legalábbis nem ilyen mértékben. Gyakorlatilag 0-24-ben émelyegtem vagy égett rettenetesen a gyomrom. A híres-neves kívánósságnak a hírét sem ismertem (akkor még, hihihi). 
Decemberben voltam először a védőnőnél, amikor betöltöttem a 12. hetet, és karácsony előtt már mindkettőnk szüleivel, és persze Melindával is tudattuk az örömhírt.


Január

A gyomorbajaim nem akartak szűnni, sőt, Melindától elkaptam az oviból hazahozott hányós stb... vírust is. A hasamban érzett kis buborék-pattogásokból egyik napról a másikra helyre kis rugdalózás lett, és erre az érzésre már nagyon-nagyon vártam! (Tisztán emlékszem még, hogy Melinda megszületése után mennyire hiányzott a hasamban hónapokig érzett mozgolódás, hiszen szinte a részemmé vált a 9 hónap alatt.) Szóval amikor a rebbenéseket felváltotta a boksz... épp sziesztáztam az ágyban és olvasgattam. Egyszercsak egy rúgás, aztán még kettő! Az első pillanatot kiélveztem: könnyes szemmel megsimogattam a pocakomat, és csak a Picire koncentráltam. Aztán persze kiáltottam életem párjának is, hogy együtt örömködjünk :)
Megtudtam még, hogy a kisbabánk nagy valószínűséggel kislány, aki éppen 240 grammot nyom.


Február

25 hetes pocakkal

Még januárban sikerült összeszednem egy rettenetes hörghurutot. Először náthának indult, de 2-3 nap múlva rettenetes torokfájásba csapott át, és a lefolyás 6-7 hete (!) alatt eljutottunk oda, hogy gyakorlatilag fuldokoltam minden egyes kilégzésnél. Minden orvos megnyugtatott, hogy ha nem vagyok lázas, akkor ez az állapot sem árt a babának, de persze ezerféle módon próbáltam megszabadulni, a fájdalmas, görcsös köhögési ingertől. Volt literszámra fogyasztott méz, kakukkfű-, macskamenta-, de még hagymatea is...!
Ebben a hónapban nem voltunk UH-on, volt viszont terheléses cukorvizsgálat, ami sokkal inkább igénybevett, mint amikor Melindát vártam. De az eredmények nagyon jók lettek, és hát ez a lényeg!



Március

Melinda egyre inkább új családtagként tekint az immár hatalmasra nőtt hasamra, ami néha igencsak vicces szituációkat eredményez. Bevallom, nagyon jó érzés, amikor spontán megsimogatja, -puszilja, vagy éppen énekel a domborodó pocaknak, esetleg rápakolja az épp favorit játékokat: "Tessék Kisbaba, neked adom."
Nagyon foglalkoztat a megosztott figyelem kérdése, aggódom, hogy ne sérüljenek a láthatatlan kis kapcsok közöttünk azzal, hogy érkezik a kistestvér.
Lassan beindul a fészekrakó ösztön is, már tervezem a pár héten belüli festést, és próbálom kitalálni az optimális elrendezést az amúgy nem éppen két gyerekre tervezett házikónkban.

Friss fotó, hétvégén készült

Szóval itt tartunk most: már teljesen biztosan tudjuk, hogy második gyermekünk is kislány lesz :) Néhány nappal ezelőtt voltunk UH-on, ahol végre "megmutatta magát". Epedve vártam már, hogy láthassam őt, ahogyan a keze mögé rejti az arcát, ahogy belefúrja magát a méhlepénybe és szopizik. Sajnos a pofiját ezúttal végig elfordította, de sebaj, majd legközelebb gyönyörködünk abban is! 29 hetesen a becsült súlya egyébként 1510 gramm, ami jóval magasabb, mint ebben az időben Melindáé (1120) volt.

Mondjuk a haskörfogatom alapján ezt sejthettük :D

Édes locsolóvárás

A magyar háziasszonyok többsége nem elégszik meg egy süteménnyel, minimum 2-3 féle kerül a húsvéti asztalra. Ilyenkor ugye elmaradhatatlan a kalács; sós változatát akár a sonka mellé is kínálhatod, az édes változatnak pedig számtalan variációja létezik - gyakorlatilag csak a fantáziád szab határokat. A kalács mellett a másik típus, amit ilyenkor általában mindenki készít, az aprósütemény. Ezek is lehetnek sósak és édesek, remek vendégvárók, praktikusan tárolhatók, és egy pici kreativitással igazán húsvétivá varázsolhatod őket :)

Az ünnepnapok felhozatalából azonban az igazi sütemények sem hiányozhatnak. Te már kitaláltad, mit fogsz sütni a húsvétoló családnak? Sok mindent figyelembe kell venni, ha végre nekiállunk: mennyi az időnk, a pénzünk, mennyire vagyunk jártasak a konyhában, mekkora a család, a vendégjárás... Én most két szuperfinom süteményt ajánlok neked; az első időigényes, de az egyik legfinomabb süti, amit valaha ettem (persze ízlések és pofonok), a másik pikk-pakk készen van, nagyon finom és mutatós. Szerintem mindkettő méltó az ünnepi asztalra.

Mézes krémes

Hozzávalók a 4 tésztalaphoz:

• 3 db tojás
• 1/2 cs (12,5 dkg) margarin
• 1 kk szódabikarbóna
• 3 ek méz
• 3 ek cukrozatlan kakaópor
• 20 dkg cukor
• 45 dkg finomliszt

Hozzávalók a krémhez:

• 1 l tej
• 30 dkg rétesliszt
• 1 1/2 cs (37,5 dkg) margarin
• 2 cs Bourbon vaníliás cukor (vagy saját készítésű)
• 25 dkg cukor

A kenéshez:

• 2,5 dl tej
• 2 ek rum (vagy aroma)

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit a liszt kivételével gőz fölött habosra keverem, majd a masszába belekeverem a finomlisztet. A kész tésztát könnyű kézzel összegyúrom, négy egyenlő részre osztom, majd sütőlap méretűre nyújtom. 

A krémhez a tejet és a lisztet állandó kevergetés mellett sűrű péppé főzöm, majd hagyom teljesen kihűlni. A péphez aztán lassan hozzáadom a cukrot és a margarint.

A 4 tésztalapot óvatosan sütőlapra teszem, és egyenként kisütöm (néhány perc alatt elkészül, mert elég vékony). Amikor kivettem a sütőből, még melegen megkenem a tejes rummal. 

Ezután elkezdődhet a rétegezés: egy réteg barna tészta, egy réteg fehér krém. Én úgy készítem, hogy a teteje tészta maradjon, szerintem így szebb is, és praktikusabb is, hiszen nem lesz csupa krém a vendégeink keze :)

Amikor megvagyok, a kész süteményt alufóliába csomagolom, és puhulásig - 1-2 nap - hideg helyen tárolom. Én úgy szeretem, ha falatnyi kis kockákra vagy téglalapokra van vágva, egyrészt, mert elég laktató süti, másrészt, mert szerintem így sokkal esztétikusabb, mint nagyobb darabokban tálalva.

Az összeállított tésztát 4 részre osztom

A kész krém így néz ki

Kb. ilyen vékonyra kell nyújtani

Én egy tepsi hátoldalán szoktam kisütni a lapokat

Indul a rétegezés

A végén egyenesre vágom a széleket

A megpuhult süti - isteni!!!

Búvártúrós


Hozzávalók a tésztához:

• 35 dkg rétesliszt
• 20 dkg cukor
• 2 cs vaníliás cukor (vagy saját készítésű)
• 1 db tojás
• 1,5 dl olaj
• 2 ek cukrozatlan kakaópor
• 5 dl kefír
• 1 tk szódabikarbóna

Hozzávalók a túrókupacokhoz:

• 50 dkg túró
• 8-10 dkg cukor
• 2 db tojás
• 1 cs vaníliás cukor (vagy saját készítésű)
• 12 dkg olvasztott vaj
• reszelt citromhéj

Elkészítés:
A tészta hozzávalóit összekeverem, és sütőpapírral bélelt tepsibe öntöm. A túrókupacok hozzávalóit szintén kikeverem, és a lágy, nyers tésztára teáskanállal helyes kis kupacokat pakolok. 200 fokra előmelegített sütőben, légkeveréssel sütöm 30 percig, majd még további 5 percig alsó-felső sütéssel. Miközben sül a sütemény, a tészta felemelkedik, és a túró szépen elmerül - innen a neve :)

Sütés előtt

Sütés után

...és fogyasztásra készen :D

Inspiráció #1 - Babaszoba

Habár a kisbabánk érkezése még odébb van, azért már bennem is elkezdett munkálkodni az a bizonyos fészekrakó ösztön :) Nézelődtem, és rájöttem, hogy nekem továbbra is inkább a natúrabb babaszobák jönnek be, amit inkább a kiegészítőkkel színesítenék. Úgy tervezem, hogy Melinda kistestvére is egy jó ideig a szülői szobában fog aludni, közel hozzám. Aztán a testvérek idővel majd osztoznak a gyerekszobán .
A fent látható szobák mindegyike nagyon szép szerintem, van uniszex is, és olyan is, ami inkább kislánynak való. Az én személyes kedvencem a barna-rózsaszín - egyszerűen odavagyok érte, de az öt közül hármat minden további nélkül elfogadnék. A kép klikkre nő, lehet nézelődni :)

Felfedezőúton a száztornyú Prágában

- Programajánló - 

A tavasz ideális a kirándulós-járkálós városlátogatásokhoz. Ha még nem jártatok Prágában - ha már igen, akkor is -, szívből ajánlom nektek ezt a csodaszép várost! Akár 1-2 napra, akár hosszabb időre terveztek, az tuti, hogy nem fogtok csalódni a szépségében.

Séta közben

Ha jól emlékszem hajdani angoltanárom előadására, a szigetországban járja egy mondás, amely szerint egy angol önmagában is egy egytagú, szabályos sort alkot. Ez jutott eszembe, amikor a prágai metró mozgólépcsőjén utazva hátrapillantottam, és azt láttam, hogy a derék cseh polgárok fegyelmezetten állnak egymás mögött, szépen libasorban, a lépcsősor jobb oldalán. Szinte senki sem állta el a bal oldalt, s ha mégis, annak a kezében – az enyémhez hasonlóan – egy összehajtogatott térkép vagy fényképezőgép lapult.
Bár első prágai élményem automatikus reakciója az volt, hogy afféle renitensként, önkéntelenül kiléptem a sorból, azért meg kell vallanom, volt ebben a nyugodt, tolakodásmentes utazásban valami, ami rögtön magával ragadott.

Kiváló hely egy kis andalgásra (is)

Kora esti kilátás a Károly-hídról

Esti fények

Csehország "arany" jelzővel illetett fõvárosában zajlik az élet. A város telis-tele van - a világ minden tájáról idesereglett - turistákkal, s be kell látni: nem véletlenül. A macskaköves utcákon sétálva sorra az egyik ámulatból a másikba esik az ember fia-lánya, annyi a látnivaló. Akár az Óváros (Staré Mĕsto), akár az ún. Kisoldal (Mala Strana), az Újváros (Nové Mĕsto) vagy a Várnegyed (Hradèany) felfedezésére indulunk, nem fogunk csalódni; itt az ember tényleg azt kapja, amit vár. Fontos gyakorlati tudnivaló, hogy Prágában a turisták többsége előszeretettel veszi igénybe a kiválóan használható metróhálózatot a város megismerésére, ugyanis igen sok az autós közlekedés elől elzárt terület. S habár Prága sem kerülhette el a nyári útfelújítási munkálatokat, mégsem kell az egyszeri turistának hosszasan kavarognia, ha el akarja érni a maga elé kitűzött célpontot.

A Várnegyedben

Látkép

Az először idelátogatónak szinte tilos kihagynia néhány nevezetességet. A Várnegyedben a fenséges Szent Vitus székesegyház, a díszőrséget álló katonák, az Érseki palota és a Szent György szobor felkeresését mindenképpen ajánlom. A Kisoldal, amely a Várhegy alatt helyezkedik el, Prága egyik legfestőibb része, amelynek központja a Malostranska namĕsty, egy palotákkal szegélyezett tér. Innen a Moldván átívelő híres-neves Károly-hídon sétálva juthatunk el az Óvárosba. Ebben a városrészben található a mesekönyvekbe való, soktornyos Týn-templom, s az órajátékával turistatömegeket csalogató Orloj.

A híres-neves óra

Az Újváros legfõbb látványossága a Vencel tér, amely a társasági élet nyüzsgő központja. Az enyhén lejtő tér felső végében magasodik a Nemzeti Múzeum. A teret két oldalról ölelő utcák mentén szállodák, kávézók, éttermek és cukrászdák sora várja vendégeit. Az Újvárosi részen található még Prága botanikus kertje, ahová ingyenesen is betérhetünk, ha az élményektől és a sok, lábunkban lévő kilométertől elcsigázva egy kis nyugalomra vágyunk.

Vencel tér 

A botanikus kertbe ottjártunkkor ingyenes volt a belépés

A cseh fővárosba látogatónak mindenképpen ajánlatos megkóstolni a hagyományos – és cseppet sem kalóriaszegény – ízeket és a méltán híres cukrászsüteményeket. Utoljára hagytam a világhírű cseh söröket, amelyeket valóban vétek lenne kihagynia még annak is, aki amúgy nem igazán kedveli a kesernyés nedűt. A Pilzeni és a Krusovice mellett még számos, nagyszerű zamatú sört találunk a város sörözőiben. Érdekes, hogy az amerikaiak ismert söre, a Budweiser is Csehországból származik, itteni megfelelőjét, a Budvart szintén sok helyütt árusítják. A kezdő söröző ne lepődjön meg, hogy ha sört kér (pivo), egyből fél liternyit (piva) tesznek elé az asztalra. Aki csak egy pohárkával szeretne az aranyszínű nedűből, malé pivo-t kérjen, de ne sértődjön meg, ha ezután a pincérek és a törzsvendégek furcsán kezdik el méregetni.

Habár két rövid nap semmiképp sem elegendő erre a nyüzsgő, mégis nyugalmat árasztó városra, azt hiszem, sikerült „elkapnunk” Prága hangulatát. Talán sikerült rálelnem az én saját Prágámra. S ahogyan elérkezett a hazautazás estéje, a szállás felé metrózva, a mozgólépcsőn magam elé mosolyogva én is beálltam a többiek közé – a sorba…

Az eredeti cikket a hirtv.hu oldalra írtam.

Ünnepváró játékok 1.

Ahogy közeledik a Húsvét, igyekszem Melindát olyan játékokba bevonni, amelyek már a közelgő ünnepre hangolják őt.

Eddig három Húsvétunk volt együtt. Az első fénypontja, az alig féléves kis családtag bemutatása volt, a tőlünk távol lakó dédiéknek. Balázs nagyszülei a festői Somogy megye egy pici zsákfalujában élnek. Idilli környezetben, félúton a Balaton és Kaposvár között. Alig várták már a nagy találkozást a csöpp Melindával, ahogyan persze mi is izgatottan készültünk a vizitre. Mindig eseményszámba megy, amikor meg tudjuk látogatni a szeretnivaló öregeket, de ez alkalommal azért még sokkal nagyobb volt az öröm. 

Az első találkozás :)

Generációk...

...nem pont ideillik, de íme egy kép az itthoni Dédiről is
(Annyira jó, hogy Melinda még három dédszülőjét ismerheti!)

A következő két évben a Húsvét egy-egy napját szintén Somogyban töltöttük. Tavaly Melinda már nagyon élvezte a régi istállóban, a széna közé rejtett tojások felkutatását is. Persze tüzetesen megvizsgálta a tyúkokat és kakasokat, barátkozott Pajti kutyával, és "vadászott" a mieinknél jóval vadabb cicákra :)

Nagyival és Dédipapával - indul a tojásvadászat

Megvannak!!!

Psszt! Gyertek elő, cicák!

Mint a mókus... (kis segítséggel)

Pitypang

Aztán másnap már itthon voltunk, jó korán keltünk, és viszonylag hamar összepakoltunk a következő útra, ami Szentendrére vitt. Balázzsal még kettesben sokat jártunk a Skanzenbe, voltunk már ott minden évszakban, és egyszer Húsvétkor is. Akkor nagyon megtetszettek a programok, én pedig elraktároztam, hogy ha gyerekünk születik, mindenképpen eljövünk vele/velük is. Persze rengetegen voltak, alig tudtunk parkolni, és az eső lába is lógott, de a mi kedvünket semmi nem szeghette!

Már a bejáratnál "meglocsolták" a lányokat; mi is kaptunk a vízbe mártott fűzfavesszők fröcsköléséből, hiszen a népviseletbe öltözött fiúk-férfiak locsolós sorfala vezetett a Skanzen területére. Kíváncsian vártuk az akkor viszonylag újdonságnak számító kisvonat berobogását az állomásra, hogy aztán az ablakon kikandikálva fedezzük fel a főbb látnivalókat. Melindát felvillanyozta a vonatozás, élvezte a robogást, a zötykölődést, sőt a zakatolást is, pedig általában óvakodik az erős hangoktól.

Leszállva aztán közelebbről is szemügyre vettük az állatseregletet, és sok népi játékot is kipróbáltunk, úgyhogy összességében szuper kis napot csaptunk! Az sem zavart minket, hogy a végére eleredt az eső. Elég kalandosra sikerült a távozásunk, mert a kijárattól távol ért minket a zápor, s míg Balázs előreszaladt az autóhoz, én a karomban Melindával próbáltam kerülgetni az egyre növekvő pocsolyákat... Szerencsére Melindának pakoltam ruhát eső esetére is, de persze magamnak nem, úgyhogy ázott verébként sikerült csak a "feladat" megoldása :)

csikicsikicsiki!

Ide még benéztünk ;)

Az idei programok még nem tudom, hogyan alakulnak; a babavárás miatt nem tudok úgy előre eltervezni-megszervezni semmit, ahogyan szoktam. Szóval arra gondoltam, hogy mindenesetre egy kis kézműveskedés nem árthat, hiszen Melinda amúgy is imádja az ilyesmit, másrészt ezzel korábban elkezdhetjük az ünnepi ráhangolódást.

Első körben előszedtem egy rakás csomagolópapírt, amiből Melinda segítségével először csíkokat, majd szabálytalan "mozaiklapokat" ollóztunk. Aztán rajzoltam egy jó nagy tojást, és kértem Melindát, hogy készítse el az ő első, húsvéti hímes tojását. Először szépen ragasztózott, aztán díszített. Nem is tudom, voltaképpen miért is lepett meg, hogy milyen szépen, pontosan dolgozik. Egyszer sem kellett segítenem neki, ő maga megtervezte, hogyan csinálja. Nyelvét kidugva koncentrált, a színeket gondosan szétválogatta, és mindjárt meglátjátok a fotókon, hogy nagyon szisztematikusan ragasztgatott. Igazán kreatívan állt a dolgokhoz, és annyira jó volt látni az örömöt a szemében! A végén büszkén mutatta az elkészült művet és kijelentette, ezt bizony beviszi az oviba, mert az óvónéninek is látnia kell!