Ünnepváró játékok 1.

Ahogy közeledik a Húsvét, igyekszem Melindát olyan játékokba bevonni, amelyek már a közelgő ünnepre hangolják őt.

Eddig három Húsvétunk volt együtt. Az első fénypontja, az alig féléves kis családtag bemutatása volt, a tőlünk távol lakó dédiéknek. Balázs nagyszülei a festői Somogy megye egy pici zsákfalujában élnek. Idilli környezetben, félúton a Balaton és Kaposvár között. Alig várták már a nagy találkozást a csöpp Melindával, ahogyan persze mi is izgatottan készültünk a vizitre. Mindig eseményszámba megy, amikor meg tudjuk látogatni a szeretnivaló öregeket, de ez alkalommal azért még sokkal nagyobb volt az öröm. 

Az első találkozás :)

Generációk...

...nem pont ideillik, de íme egy kép az itthoni Dédiről is
(Annyira jó, hogy Melinda még három dédszülőjét ismerheti!)

A következő két évben a Húsvét egy-egy napját szintén Somogyban töltöttük. Tavaly Melinda már nagyon élvezte a régi istállóban, a széna közé rejtett tojások felkutatását is. Persze tüzetesen megvizsgálta a tyúkokat és kakasokat, barátkozott Pajti kutyával, és "vadászott" a mieinknél jóval vadabb cicákra :)

Nagyival és Dédipapával - indul a tojásvadászat

Megvannak!!!

Psszt! Gyertek elő, cicák!

Mint a mókus... (kis segítséggel)

Pitypang

Aztán másnap már itthon voltunk, jó korán keltünk, és viszonylag hamar összepakoltunk a következő útra, ami Szentendrére vitt. Balázzsal még kettesben sokat jártunk a Skanzenbe, voltunk már ott minden évszakban, és egyszer Húsvétkor is. Akkor nagyon megtetszettek a programok, én pedig elraktároztam, hogy ha gyerekünk születik, mindenképpen eljövünk vele/velük is. Persze rengetegen voltak, alig tudtunk parkolni, és az eső lába is lógott, de a mi kedvünket semmi nem szeghette!

Már a bejáratnál "meglocsolták" a lányokat; mi is kaptunk a vízbe mártott fűzfavesszők fröcsköléséből, hiszen a népviseletbe öltözött fiúk-férfiak locsolós sorfala vezetett a Skanzen területére. Kíváncsian vártuk az akkor viszonylag újdonságnak számító kisvonat berobogását az állomásra, hogy aztán az ablakon kikandikálva fedezzük fel a főbb látnivalókat. Melindát felvillanyozta a vonatozás, élvezte a robogást, a zötykölődést, sőt a zakatolást is, pedig általában óvakodik az erős hangoktól.

Leszállva aztán közelebbről is szemügyre vettük az állatseregletet, és sok népi játékot is kipróbáltunk, úgyhogy összességében szuper kis napot csaptunk! Az sem zavart minket, hogy a végére eleredt az eső. Elég kalandosra sikerült a távozásunk, mert a kijárattól távol ért minket a zápor, s míg Balázs előreszaladt az autóhoz, én a karomban Melindával próbáltam kerülgetni az egyre növekvő pocsolyákat... Szerencsére Melindának pakoltam ruhát eső esetére is, de persze magamnak nem, úgyhogy ázott verébként sikerült csak a "feladat" megoldása :)

csikicsikicsiki!

Ide még benéztünk ;)

Az idei programok még nem tudom, hogyan alakulnak; a babavárás miatt nem tudok úgy előre eltervezni-megszervezni semmit, ahogyan szoktam. Szóval arra gondoltam, hogy mindenesetre egy kis kézműveskedés nem árthat, hiszen Melinda amúgy is imádja az ilyesmit, másrészt ezzel korábban elkezdhetjük az ünnepi ráhangolódást.

Első körben előszedtem egy rakás csomagolópapírt, amiből Melinda segítségével először csíkokat, majd szabálytalan "mozaiklapokat" ollóztunk. Aztán rajzoltam egy jó nagy tojást, és kértem Melindát, hogy készítse el az ő első, húsvéti hímes tojását. Először szépen ragasztózott, aztán díszített. Nem is tudom, voltaképpen miért is lepett meg, hogy milyen szépen, pontosan dolgozik. Egyszer sem kellett segítenem neki, ő maga megtervezte, hogyan csinálja. Nyelvét kidugva koncentrált, a színeket gondosan szétválogatta, és mindjárt meglátjátok a fotókon, hogy nagyon szisztematikusan ragasztgatott. Igazán kreatívan állt a dolgokhoz, és annyira jó volt látni az örömöt a szemében! A végén büszkén mutatta az elkészült művet és kijelentette, ezt bizony beviszi az oviba, mert az óvónéninek is látnia kell!