Mi, a Manók

"Nem voltam tipikus kislány. Az épp divatba jött sudár babalány öltöztetése helyett inkább naphosszat bringáztam a barátaimmal, és fára másztam. Vagy bunkert építettem az erdő közepére, ahonnan aztán csak késő este kerültem elő, miután végeztem Winnetou legújabb kalandjaival. Azért egy dolog mégis foglalkoztatott: sokszor elképzeltem, milyen leszek majd menyasszonyi ruhában. Most 32 éves vagyok. És augusztusban férjhez megyek."

2007. augusztus 11.

Valahogyan így kezdtem írni öt éve az esküvőnk történetét.

Bár a mi sztorink nem öt éve, hanem sokkal régebben kezdődött. Most volt a 14. évfordulónk. Na, ettől máris matuzsálemnek érzem magam :)

Az eltelt idő alatt szerelmespárból házaspárrá, aztán családdá szerveződtünk... Szóval van egy igazán "jófej" férjem, és egy tündéri 3,5 éves kislányom, Melinda. Most éppen a kistestvér érkezésére várunk, a 28. hétben járok.

Melinda

Nem is tudom, mikor kezdtük el "manózni" egymást Balázzsal, a férjemmel. Valahogy kialakult az idők során, s így lettem "kicsim", majd "szívem", aztán azon kaptam magam, hogy manó lettem. Balázs is manó lett, sőt "manófalvi". Amikor Melindát vártuk, csak nagyon a vége felé adtunk neki nevet - már ami normálisan mutat az anyakönyvben -, de szinte a kezdetektől Kismanónak, aztán Mankának, végül Mancinak szólítottuk. 

Így lettünk mi a Manófalvi Manócsalád.