Persze nem egy túrázós kirándulásra gondolok, hiszen az ízületei (habár egyébként tényleg jó karban van, szerintem simán letagadhatna 5-10 évet) nem ujjonganának túlságosan az ötletért. Viszont, jó egy éve már, szóba hoztam, hogy szeretném, ha valamelyik programunkra eljönne ő is, mert hiányolom. Akkor azt mondta, hogy ő nagyon sok felé járt már az országban, de például a Feszty-körképet nagyon szívesen megnézné, mert az kimaradt. Én pedig ezt az infót jól elraktároztam :))
Azt tudni kell, hogy ő kínosan ügyel, hogy ne legyen senkinek a "terhére", ezért nagyon nehéz bármilyen hasonló dologra is rávenni. Azt gondoltam, hogy a kerek szülinap lesz a megfelelő alkalom, hogy elővezessem a tervemet. Jó előre tájékozódtam, előjegyeztettem, leszerveztem mindent. Neki is már hetekkel ezelőtt elkezdtem adagolni a dolgot, mert lelkileg fel kell készülnie, barátkozni a helyzettel, már ismerem :)) Persze nem arról volt szó, hogy nem volt kedve, de hogy mi "nem verhetjük magunkat ekkora kiadásba", mert messze van, és a benzin, meg az útdíj, a belépőkről stb. ne is beszéljünk :) De ha nehezen is - a kirándulás előtti délután még azt mondta, hogy szó sem lehet róla -, végül megértette, hogy szeretnénk megajándékozni ezzel az élménnyel, a családja körében, úgyhogy nincs apelláta.
Blankát több okból is itthon hagytuk Balázs szüleivel. Egyrészt kicsi az autó, a két babaülés közé csak egy vékonyka kisgyerek férne el maximum. Másrészt a három, három és fél órás autókázás a melegben sem a legideálisabb még neki. Szóval ő szép nyugiban itthon játszott, mi pedig elindultunk :)
Könnyen megtaláltuk az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkot. A bejáratnál impozáns székely kapu fogadott, és belépéskor egy "jurta" belsejében találtuk magunkat. Itt volt a jegypénztár. Fontosnak tartom, hogy aki hasonló programon gondolkodik, jó előre tájékozódjon, melyik jegyet érdemes vennie. Persze, ha egy-két főről van szó, hasonló korúakról, akkor elég egyszerű a helyzet, de egy több generációs nagycsaládnál már megéri a gondolkodás :) Mert vannak egyrészt a kedvezmények (gyerek, nyugdíjas, családi stb.), másrészt pedig a jegyárak attól is függnek, hogy mit szeretnénk megnézni a hatalmas területen. Ja, és a nyugdíjas kedvezmény például a panoptikumra érvényes, de a Feszty-körképre nem. Szóval előre számoljatok, a honlapon érdemes körülnézni emiatt is.
Először azt gondoltam, hogy a körképre Melinda nem lesz kíváncsi, így csak két felnőttet jegyeztettem elő (a harmadik felnőtt kint marad Mancival). De ott helyben már ő is úgy fel volt villanyozva, hogy végülis mindenkinek váltottunk jegyet, és jól is tettük. Már maga a körkép helyszíne, a rotunda is letaglózott bennünket, és szabályszerűen megszédültem, ahogy a sötétben kanyargás után felértünk, és felnézve a hatalmas "kék égbolt" fogadott. Kicsit Planetárium érzésem volt :) Melindát is nagyon érdekelte minden a képen, volt egy rövid bemutató, aztán mindenki a maga ritmusában is végigmehetett újra. Az időpontok félóránként vannak, úgyhogy az egészre nagyjából 20-25 perc áll mindenki rendelkezésére.
Az előtérben nagy sikert aratott mind a nagypapa, mind az unoka körében az emlékéremgyártás :))
A körkép után együtt megnéztük a panoptikumot is, ez is nagyon tetszett Melindának, sokat kérdezgetett. Azután mi, csajok kimentünk, és megnéztük a tavat, pár szobrot, és fociztunk is kicsit, a fiúk még elmentek egy másik kiállítást is szemügyre venni.
A lovasbemutatóig már nem volt sok időnk, úgyhogy megnéztük a Csete jurtákat, az ezeréves fametszetet (elképesztő méretei vannak!!) - egy újabb alkalom Melindának (persze nekünk is) az ámuldozásra. Utána már nagyon kellett sietnünk a lovasprogramra. A belépőre nyomtatott térképet persze nekem kellett értelmezni... Végül odaértünk, a bemutató látványos is volt, a fiúk néhol egész humorosra vették a figurát. Melinda jó kislányhoz méltóan integetett és hangosan köszönt a felvonuló marconáknak, ezzel el is nyerte méltó jutalmát: hangos: "Magának is adjon Isten, kisasszony!" volt a válaszuk.
A bemutató után - és néha közben - én fociztam egyet Mancival, aztán kipróbáltuk a játékokat, persze Melinda kedvence most is a célbadobás volt. Ezt a tehetségét egyértelműen nem tőlem örökölte :)))
A skanzen ezúttal sajnos kimaradt, mert már indulnunk kellett hazafelé, és már mindenki farkaséhes is volt. Hiába csomagoltunk szendvicseket, meleg ételre vágyott a csapat. A parktól pár száz méterre van a Szeri Csárda, itt megebédeltünk, Melinda pedig természetesen összebarátkozott mind a pincérrel, mind az étterem cicájával.
Indulás előtt ráeszméltem, hogy az érkezéskor kinézett vásárfiát szépen elfelejtettük megvenni, úgyhogy Melindával visszaszaladtunk még (szerencsére beengedtek), és Blankának egy cuki, húzható facsigabigát, Melindának pedig egy szájharmonikát vettünk.
Apa szeme csak úgy ragyogott egész nap.
Rengeteg fotót találsz a következő oldalon :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése