Piros pipacsos pihenő

Pár napja, ahogy mentem Melindáért az oviba, valami olyan csodaszép látvány fogadott az út mentén, ami egyrészt teljesen feltöltött, másrészt rögtön tudtam, hogy ezt meg kell örökíteni :)

Szóval lehet mindenfélét mondani az időjárásra, néha már nálam is kiveri a biztosítékot, de az tény, hogy az utóbbi évek legszebb pipacsmezeje virít épp a hozzánk vezető út mellett!

Az nem volt kérdés, hogy a fotókon a virágok mellett Melinda is főszereplő lesz ;) Hazafelé tehát félreálltunk és tartottunk egy kis pihenőt, na jó, egy picit fotózkodtunk is:

Anyák napja

A hónap elején megvolt életem első Anyák napi ünnepsége - anyaként. Sírtam? Á, dehogy! :) Az egészet megalapozta Melinda kettőnkről készített rajza a csoport faliújságján, na és a vers, aminek a második sorát már ködös tekintettel olvastam.

Az anyukák köszöntését az óvónők összevonták egy nyílt nappal, amolyan évösszegzés volt ez, ahol megmutatták, mi mindent tanultak a Sünisek az évben. Nagyon aranyos műsor volt, sok verssel, énekkel, játékokkal. Az egészet évszakokra bontották, szerintem kitűnő ötlet volt. Persze Melindáról le sem tudtam venni a szemem, annyira cuki és ügyes volt. Jó volt látni őt az oviban is, milyen, hogyan viselkedik, amikor mi nem vagyunk a közelben. (Erre jó alkalom volt a Föld napja is különben, amikor pár másik anyukával én is virágokat ültettem a csoporttal.)

Az óvónéni, aki mellettem állt, csodálkozott, hogy az összes verset kívülről tudom - dehát persze, hiszen Melinda mindet megtanítja nekem :)

This slideshow design personalized with Smilebox

Lesz még videó is, remélem hamarosan odajutok!!


Kapcsolódó:

- Tökéletes nap (avagy Anyák napja tavaly)

Juhéjj!

Sikerült egy oltári informatív címet adni a mai posztnak :)) Dehát ez érzékelteti, milyen kedvem volt tegnap reggel.

Történt ugyanis, hogy az én nemsokára egyévesem átaludta az éjszakát! Trarááá! Persze tudom én, hogy ez nem lesz így mostmár mindig - erre ékes bizonyíték volt a ma éjszaka -, dehát azért mégiscsak szuper dolog :)

Blanka szokott már egyhuzamban 6 órát aludni, de úgy, hogy bealszik 9-kor, amikor már Melindának is takarodó van, és mondjuk negyed négykor kel újra, hajnalban. Ez is hat óra, de mégsem mondhatom rá, hogy átaludta az éjszakát, ugye. De most olyat produkált, hogy este 11 után felkelt, kicsit szopizott, és aztán aludt egészen háromnegyed 6-ig :) és erre én már azt mondom, hogy ez egy pöpec kis átaludt éjszaka volt!

Ja, és ami még ennek kapcsán eszembe jutott: szerintem semmiféle kapcsolat nincsen a között, mikor alussza át először az éjszakát a baba, illetve hogy szoptat vagy tápszerrel táplál-e valaki, ahogyan a között sem, hogy óra vagy igény szerint szoptat-e valaki. Tapasztalatból mondom.

Melinda és Blanka is szopizott/szopizik; Melinda nagyon korán átaludta az éjszakákat, Blanka még most is próbálkozik. Van barátnőm, aki igény szerint szoptat, szintén úgy, mint én Blankát, és az ő babája már alszik éjjelente, és vannak olyan barátnőim, akik óra szerint szoptatnak, és a babák (mindhárman idősebbek Blankánál) mégsem alszanak át egész éjszakákat. Illetve tápszeres babára is van ilyen és olyan példám is. Ezeket azért írom, mert nemrég egy beszélgetésben felmerült, hogy biztos azért nem alszik Blanka éjjel nagyokat, mert igény szerint szoptatom... Persze, ott még nincs egy baba sem :) Úgy gondolom, az emberek alvásigénye determinált - a babáké is. Melinda simán aludt még 3,5 évesen is 4 órákat délutánonként (egy hosszú átaludt éjszaka után), Blanka pedig örülök, ha 9 órát alszik éjszaka, és napközben is a 1,5-2 óra már igencsak jónak mondható.

Blanka növekszik és fejlődik, és hamarosan már csak az emlékeimben fognak élni a sötétben botorkálások, a hajnali égbolt kómás bámulása a tetőablakon át... és akkor lehet, hogy a most fárasztónak érzett ébredéseim képét simán "leveri" majd Blanka bizalommal és nyugalommal teli tekintete, amivel nem lehet betelni. Ebben biztos vagyok ;)

Gyerekszáj #3

Rapid friss, muszáj volt megörökítenem :) Akkorát nevettem, hogy még az arcom is megfájdult. Persze Melinda úgy nézett rám,  mint egy ufóra, szerinte semmi vicces nem történt.

Naszóval, én olvasok, Melinda mellettem a kanapén szerepjátékozik néhány kis állatfigurával. Egyszer csak a következőt hallom:

- Ne félj, kis boci! Hívok segítséget!
- Jövök már! Én vagyok a Csirip madár, másnéven a Vadon Jani!


...lehet, hogy reggelente Apával nem Gryllus-t hallgatnak?!

Majális

Lassan vége a májusnak, én meg még épp hogy elkezdtem a hónapot itt, a blogon. Hiába figyelt itt a megírandók között, csak most van egy kis időm, hogy összerakjak legalább egy posztot. Ez van, az elmúlt napokban volt sok minden, például 39 fokos láz is. A majális viszont tényleg olyan jól sikerült!

Melinda rengeteget ugrálóvárazott, kisvasutazott, sőt, az Apukájával még a dodgemhez is beálltak, csak akkora volt a tülekedés, hogy soha nem tudtak járgányt szerezni. És megvolt élete első vattacukor kóstolása, és arcfestése is, amit hősiesen viselt :)) - aki ismeri, tudja, miért mondom. Blanka végig ébren volt, nagyon érdekelte a forgatag, nézelődött, nagyokat mosolygott.

Ahol mi sétálunk ♥

Elfogult vagyok, ezt előre kijelentem. Az egész gyerekkoromat ezek között a fák között töltöttem, ezeken az utakon tanultam meg bringázni, itt építettünk bunkert a barátaimmal, tömtük meg a bendőnket a barackos gyümölcsfáiból. Ugráltunk az óriási szalmabálákon nyár végén, a növekvő búza által összevagdalt lábbal innen indultunk haza esténként. Hazaruccanva, ezekre a lejtőkre tértünk vissza egy paradicsomkarikás vajas kenyérrel a kezünkben. Látod, ebben az erdőben ibolyáztunk, itt, ennél a vadetetőnél hallgattuk a fészkelő ragadozómadár vijjogását. Annyi, de annyi emlék fűz ide, minden egyes kanyarhoz több, kitörölhetetlen kép tartozik.

Szerintem ilyenkor a legszebb, még üde, zöld, de már illatos, madárcsicsergős. Sajnálom, hogy a mi gyerekeink már nem élhetik át ezt az ártatlan, félelmektől mentes gyerekkort. Mert hogy a lányaimat ma már nem szívesen engedném el egész napra, kilométerekre minden lakott helytől, felnőtt felügyelet nélkül, az egyszer biztos :(

De velük, nagyon szívesen sétálok itt. Sőt, igényem is, hogy megismertessem őket ezekkel a számomra már-már kultikus helyekkel. Persze ők nem értik, miért olyan nagy szám ez, de talán érzik. Fontos ez azért is, mert rólam nem hallanak történeteket, hogy milyen is voltam kiskoromban, pedig Melindát ez kifejezetten érdekli. Sajnos az Anyukám már nem tud neki(k) mesélni, én pedig nem emlékszem mindenre. Balázs szülei sokat mesélnek a fiukról, amikor ő még kicsi volt, és habár nagyon szeretem hallgatni a sztorikat,  kicsit mindig összeszorul a szívem.

Szóval, ezek az "én helyeim", valahol a Budapest, Fót, Csömör háromszögben :) Itt sétálunk a lányokkal, ugye szép?

"Kényes" kérdés :)

Már egy jó hónapja volt, de persze azóta nem jutottam el a lejegyzésig. A dolgot egy kis mérföldkőnek érzem, ezért viszont nem akartam elsiklani felette. Melinda az egyik esti fürdésnél komoly arccal érdeklődött, hogy "a Blanka miért a hasadon lévő vágáson keresztül bújt ki?".

A poszt címe azért csak idézőjeles, mert ez valójában nem kényes kérdés nálunk, inkább arra utal, hogy ez a nemiséggel kapcsolatos észleléseinek egy új dimenziója. A kukis-puncis kérdések már megvoltak Melinda 2 éves korában - ezt a fajta tudását előszeretettel fitogtatta úton-útfélen egy ideig :)) A születés mikéntjével is tisztában van az ő szintjén, mert egészen pici korától az egyik kedvenc könyvünk a Sehány éves kislány.

Mégis, feltűnt neki az ellentmondás az ő és a húga születéstörténete között, és kérte, magyarázzam el, Blanka miért született másképpen. Elmeséltem újra, ő hogyan született, és azt is, Blanka hogyan. A kérdésre, hogy miért, azt feleltem, mert Blanka nem tudott úgy megszületni, ahogyan te, és a doktorbácsinak segíteni kellett, ezért vágott egy rést a pocakomon, amin már könnyen ki tudott bújni.

Valahogy érdekes, hogy épp most találtam egy érdekes tanulmányt, ami egy izgalmas témát feszeget, erről is szeretnék írni majd egy másik bejegyzésben (röviden arról van szó, hogy kutatók úgy gondolják, a picik emlékeznek a saját születésükre is - de erről tényleg majd máskor :) ).