Szívás

Az elmúlt napokban gyakorlatilag felváltva szaladgáltam a lányaim között, a gyerekes családok nagy barátjával, az orrszívó porszívóval.

Lassan két hete, egy csütörtök délután Melindáért mentem az oviba. Ő az udvaron játszott, amikor meglátott, odaszaladt hozzám, én meg konstatáltam, hogy szakad róla a víz. Habár az ovis zsákjában mindenféle ruha van, mégsem sikerült levenni róla a reggeli hűvösben ráadott thermo kardigánt. Mondjuk ő sem egy egyszerű eset, egy korábbi alkalommal a szülinapjára kapott lovas pólóját például nem volt hajlandó a világ minden kincséért sem levenni, bármit csinált is az óvónő :) Na jó, gondoltam... másnap, amikor reggel vittem Mancit, az öltözőben levettem róla a kardigánt, rajta hagyva egy kantáros farmerruhát, alatta egy hosszú ujjú pólót, meg egy trikót. Persze a lelkére kötöttem, hogy ha fázik, szóljon az óvónéninek. (Ugye az a probléma, hogy reggel és késő délután hűvös van már rendesen, napközben pedig verőfényes napsütés és jó kis nyárutós meleg...) A lényeg, hogy amikor mentem érte, és megöleltem, éreztem, hogy a keze, de a karja, arca is jég hideg. Kérdeztem, fázott-e. Erre ő: igen, nagyon...

Estére már 39 fokos láza volt. Másnapra folyni kezdett az orra, de nem túl vészesen. Azért ágyban maradt, gyártottam a hársfateákat. És persze izgultam, nehogy valami ragályos kór legyen, bőven elég nekünk egy nátha. Balázs hétfőn reggel elvitte a gyerekorvoshoz, aki tüneti szereket adott, és azt mondta, akár másnap is mehet már óvodába. Én úgy láttam, még nem oké a dolog, és Balázzsal megbeszéltük, ha szerdáig jól lesz, akkor csütörtökön fog menni. Szerdán már egész jól volt, jó sokat voltunk levegőn is, a nap mindenféle fennakadás nélkül telt, aztán éjszaka felsírt, hogy nagyon fáj a füle...

Én éjjel hol Blankához keltem szopizni, hol Melindához lázat mérni, takargatni, meleg vizes palackot újratölteni (és ez megy azóta is). Csütörtökön Melinda gyakorlatilag egész nap aludt, egy falatot sem evett, pár korty teát tudtam beleimádkozni csak. Estére megint lázas lett, újra 39. Na, gondoltuk, elérkezett a pont, hogy kihívjuk az orvost. A doktornő a telefonban annyit mondott, hogy épp most ért véget a rendelés (bocs, de nem időre lázasodunk be), de azért kijön. Amikor megérkezett, kimentem hozzá a kapuhoz. Már ott "lekapott a 10 körmömről", hogy azt tudom ugye, hogy ez a gyerek biztosításában (gondolom a tb-re célzott) nincs benne... Meg hogy mire fel nem vittük be a rendelésre. Hiába mondtuk, hogy ilyen kis elesetten nem igazán pakolnám autóba és kocsikáztatnám egy órát, ha nem muszáj, ő csak puffogott, ott, a gyerekek előtt. Meg hogy erre van az ügyelet.

Nekem ezzel az egésszel több problémám is van. Az első, hogy érdekes módon máshoz ki tud menni házhoz is, balhézás nélkül, többször hallottam én is, Balázs is, amikor a rendelésen voltunk, hogy telefonon egyeztet, hogy megy. És szerintem ez normális. És persze mi sem gondoltuk, hogy a szabadidejében ingyen jótékonykodjon, természetesen fizettünk volna a fáradságáért. Másrészt, én még nem hallottam olyan gyerekorvosról, akit ha kihívtak házhoz, az ilyen balhét csapott volna. Mert mondta volna a telefonban, hogy bocs, lejárt a munkaidőm, hívja kedves anyuka az ügyeletet. Ezt még el is fogadtam volna. De ezt a stílust és hozzáállást? Ráadásul egyáltalán nem vagyunk az a "minden pislogásra kihívom házhoz az orvost"-típus. Négy év alatt ez volt a második eset. Egyébként természetesen bementünk a rendelőbe minden esetben. Szóval érthetetlen számunkra a dolog, és hogy ezt az egészet a beteg gyerek előtt sikerült előadnia...

A lényeg, hogy középfülgyulladás, antibiotikum, fülcsepp, fájdalomcsillapító csepp. Balázs még este rohant kiváltani a gyógyszereket. A kontrollra a dunakeszi fülészetre kellett volna visszamennünk tegnap, de persze hogy ez se legyen olyan egyszerű, hétfőn kiderítettem, hogy szabadságon vannak. Közben Blanka is elkezd taknyolódni... teljesen elkenődök, hiszen kedden lett volna az oltás, és már így is majdnem egy hónapos csúszásban vagyunk. Hívom a gyerekorvost, aki közli, hogy akkor vigyem Melindát Vácra (fogalmazzunk úgy, hogy nem egy köpésre van). Amikor próbálom mondani, hogy esetleg közelebb nem lehetne-e beutalóval megoldani, mondjuk a Madarászba, gyorsan leráz, hogy ez nem az ő problémája. És már tenné is le a telefont. Én porig sújtva hadarom a telefonba, hogy pillanat, még van egy kérdésem, ő sietősen: de most nem ér rá, én meg: egyetlen rövid kérdésem van csak, miszerint másnap vinném Blankát oltásra, de már neki is szívni kell az orrát, mi legyen? Akkor ne vigyem.

Olyan lekezelően beszélt, hogy a beszélgetés után percekig nem jutok szóhoz, nyelem a könnyeimet. Aztán persze hívom Balázst egy kis lelki segélyért, de már az első mondat végén elbőgöm magam. Vígasztalni próbál, de az agyam már a megoldáson pörög, hogy mit tudnék csinálni. Váccal ugye nem csak az a gond, hogy messze van, hanem azzal is, hogy időben nagyon sok lenne, mert nem elég az útidő, de időpontot sem adnak, szóval amilyen szerencsénk van, egész délelőtt ott ülhettünk volna Mancival, közben vagy elviszem a betegek közé Blankát, vagy valakivel meg kell oldanom, hogy otthon vigyázzon rá... és ha még meg is tudjuk szervezni a bébiszitterkedést, szétidegeskedném magam, hogy nem tud normálisan enni. De ezek ugye nem a gyerekorvos problémái. Igaza van, az enyémek.

Az lett a megoldás, hogy Melindát magánrendelésre vittem, időpontra. Rendesek voltak, habár másnapra kellett egy emberi időpont, megoldották a dolgot, és beszorítottak minket két beteg közé. A jó hír, hogy Melinda jobban van, túl a nehezén. A doktornő azt mondta, hogy ez az év nagyon érdekes, mert nem szokott már nyáron elkezdődni ez a vírusos dolog, most pedig már augusztus óta jönnek ilyen panaszokkal. Azt is mondta, hogy sok felnőtt is jár nála ezekkel, és hogy ne lepődjünk meg, ha mindenkin végigmegy a dolog, ezt elég nehéz kivédeni. Mint ahogyan azt is, hogy az oviba visszatérve, hamarosan újra összeszed valamit. Melinda köhögésére ACC-t javasolt. A nagylányom egyébként nagyon ügyes volt, szépen engedett minden vizsgálatot, és válaszolgatott a kérdésekre - persze az ölemből. A végére olyannyira felbátorodott, hogy látva az orvosi asztalon fekvő állatalbumos matricákat, kunyizott egyet a doktornénitől. Egy telepes agámát /lila gyík/ :)

Blankának naponta 3-4-szer kell szívni az orrát. Édes babám, nagyon kis hős. Mást nem tudok csinálni, csak ezt, és a szellőztetést, és ha épp nem esik az eső, vagy fúj a szél, akkor levegőzni a kertben. Ja, és próbálok nem lerobbanni.