Balázzsal már vagy tíz-tizenkét éve járunk Vácrátótra. Az öreg platánok láttak minket fiatal, viháncoló szerelmespárként, aztán a babavárás izgalmában, később picurka babát tologató újdonsült szülőként, majd a felfedezés örömét átadó anyaként, apaként. Végigkísérte a közös életünket, hogy időről-időre ellátogattunk az arborétumba.
Az efféle séták jó alkalmat teremtenek a fáradt gőz leeresztésére, nagy beszélgetésekre. Szerintem a hely minden évszakban külön kirándulást érdemel, hiszen másban gyönyörködhetünk tavasszal, amikor csodaszép virágmezők mellett visz az utunk, nyáron, a patakocska hűsítő csörgedezését hallgatva, ősszel, a süppedős, falevélzörgetős csípős időben, de még télen is, a meghökkentő léggyökerek seregét szemlélve.
Két éve véletlenül éppen október elején vitt arra az utunk, és boldogan bukkantunk rá az akkor megrendezett vásárra. Volt ott minden, óriási tökök, szebbnél szebb őszi termések, kézműves használati eszközök (a mézcsorgatónk, amit ott vettünk, azóta is az egyik kedvenc konyhai tárgyam), csodaszép szőttesek és szőnyegek, és nem utolsó sorban mindenféle finomság (mézek, lekvárok, szörpök, sajtok és még ki tudja, mi minden)...
Tegnap már az ötödik alkalommal rendezték meg a termékkiállítást és vásárt, „Földi javak asztalunkon” címmel. A program része volt egy vezetett séta, egy gyógynövény-bemutató, és egy vetélkedő is a játékos kedvűeknek. Mi idén is azt terveztük, hogy ott leszünk, de sajnos az élet másképp hozta, a gyerekek betegeskednek, de a jövő évi programunkba megint foglalt helye lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése