Crumble, a kedvenc

A crumble egy olyan nagyszerű találmány, amit vétek nem kipróbálni! És ha már kipróbáltad, garantálom, hogy imádni fogod :) Én évek óta készítem, nekem szilvából a kedvencem. Szupergyors, szupergyümölcsös és persze letaglózóan finom.

A recept - legalábbis ahogyan én csinálom - nem is lehetne egyszerűbb: vajazz ki egy sütőformát (én egy 22x22 centis kerámia tálat szoktam használni), töltsd meg 3/4-ig a kedvedre való gyümölccsel, aztán morzsold rá a tésztát, és süsd kb. 35-40 percig légkeveréses sütőben 180 fokon. A teteje isteni ropogós lesz, alul pedig szinte fortyogni fog a gyümölcscukortól karamellizálódott alma/barack/körte/szilva :))

Az alaptésztához én 12,5 deka lisztet, ugyanennyi hideg vajat és 10 dkg cukrot morzsolok össze. (Ezt aztán ízlés szerint variálhatod - lásd alább -, csak a fantáziád szab határokat.)

Nekem valahogy az őszhöz kapcsolódik ez a süti, imádom a forró gyümölcsösségét. Idén ősszel már kétszer volt az asztalunkon, mindkétszer pillanatok alatt eltüntettük :)


*********************************************************************************


Isteni és egyszerű: a morzsasüti


A crumble - magyarosíthatjuk morzsasütinek - egy remek angol édesség, amely méltán lett világhírű. A sütemény lényege ugyanis az, hogy alul csupa gyümölcs, a teteje pedig ropogós, morzsolt tészta. Öt perc alatt összeállítható, kiadós és nagyszerű!

Végy egy sütőtálat, vajazd ki, szórd bele a gyümölcsöt, a tetejére morzsold liszt, vaj és cukor keverékét. Told be a sütőbe, várj fél órát, és már kész is a remek desszert. Természetesen variálható a morzsa, gazdagítható dióval, mogyoróval, fahéjjal, a gyümölcs is keverhető, dúsítható mazsolával, aszalt gyümölcsökkel, esetleg rummal. Ráadásul a crumble (ejtsd: krámbl) nem csak édesen, hanem sósan is elkészíthető, zöldségekkel készítve kiadós, gyors vacsora.

Crumble-trükkök
A tésztához a hozzávalókat ujjheggyel dolgozzuk össze. Nem baj (sőt!), ha nem kapunk homogén tésztát, úgyis morzsolni fogjuk! A sós morzsasütibe párolva vagy főve tegyük a zöldségeket. Ízesítsük ízlésünk szerint friss zöldfűszerekkel, borssal, fokhagymával, baconnel vagy sajttal. Az édes morzsasütit mindig nyers gyümölcsből készítsük. Variálhatjuk kedvünkre, hiszen bármelyik gyümölcsből nagyon finom (de kerüljük a sárga- és görögdinnyét, a szőlőt). Aszalt gyümölcsök is kiválóak, ha néhány órát vízben áztatjuk, majd kockázott almával vegyítve tesszük a süteménybe.

A sütőt melegítsük elő 180 fokra, majd 20 percig süssük lefedve, hogy a gyümölcsök levet eresszenek, és a saját levükben megpárolódjanak. A végén vegyük le az alufóliát néhány percre, hogy a tetején megpiruljon a tészta és ropogós legyen.

Ha főételként szeretnénk tálalni a sós crumble-t, tegyünk a zöldségek közé pirított csirkemell-darabokat vagy felkockázott sonkát, esetleg kecskesajt szeleteket.

Akinek ez a sok finomság nem elég, fokozhatja még tovább is az élvezeteket… Az édes crumble-t tálalhatjuk tejszínhabbal, csokiszósszal vagy vaníliakrémmel, a sós crumble-t zöldfűszeres vagy fokhagymás tejföllel.

Édes receptek
Hagyományos almás crumble
Morzsoljunk össze 15 dkg lisztet, 10 dkg cukrot, 10 dkg vajat és 8 dkg darált diót vagy mogyorót. Kivajazott tortaformába vagy kisebb tepsibe kockázzunk fel almát, szórjuk meg mazsolával, majd morzsoljuk rá a tésztánkat. 30 percig süssük előmelegített sütőben alufóliával lefedve, majd vegyük le a fóliát, és pirítsuk még 5 percig.

Csokis crumble
Vajazzunk ki egy tortaformát, majd vágjunk bele vegyesen almát, körtét, banánt. 15 dkg lisztet, 10 dkg vajat, 8 dkg cukrot, 5 dkg durvára vágott diót és 5 dkg csokireszeléket dolgozzunk könnyen össze, majd morzsoljuk a gyümölcsökre. 30 percig süssük előmelegített sütőben alufóliával lefedve, majd vegyük le a fóliát, és pirítsuk még 5 percig.

Egzotikus crumble
Vajazzunk ki egy kisebb tepsit vagy egy tortaformát. Vágjunk kockára friss ananászt és banánt. 15 dkg lisztet, 8 dkg barnacukrot, 10 dkg vajat, 1 kávéskanál fahéjat és fél kávéskanál őrölt gyömbért morzsoljunk össze, majd szórjuk a gyümölcsökre. Fedjük le alufóliával, és 30 percre toljuk forró sütőbe. A végén vegyük le a fóliát, és még pirítsuk néhány percig.

Sós receptek
Olaszosan
Vajazzunk ki egy jénait vagy egy kisebb tepsit, majd aprítsunk bele paradicsomot, cukkinit, padlizsánt. Ujjheggyel dolgozzunk össze 10 dkg lisztet, 7,5 dkg zsemlemorzsát, 7,5 dkg reszelt parmezánt, 3 evőkanál olívaolajat és 1 kávéskanál oregánót. Morzsoljuk rá ezt a tésztát a zöldségekre, majd előmelegített sütőben, alufóliával lefedve süssük 30 percig. Végül vegyük le a fóliát, és pirítsuk meg a tetejét.

Zöldségesen
Morzsoljunk össze 15 dkg teljes kiőrlésű lisztet 7,5 vajjal, 7,5 dkg mandulaforgáccsal vagy fenyőmaggal, kevés őrölt borssal és sóval. Vajazzunk ki egy kisebb tepsit vagy jénait, tegyünk bele párolt zöldségeket (borsót, répát, zöldbabot, friss spenótot, póréhagymát vagy amit szeretünk), morzsoljuk rá a tésztát, és előmelegített sütőben süssük alufóliával lefedve 20 percig. Ha kész, vegyük le a fóliát, és pirítsuk néhány percet a tetejét.

(A cikket évekkel ezelőtt írtam, a mindmegette.hu-n jelent meg.)

Alkot

Melinda egyre inkább kinövi a babás jelzőt - amit azért én még mindig szívesen használok vele kapcsolatban :) Nyurga, nyoma sincs a babahurkáknak (igaz, neki nem is sokáig voltak ilyenek), de az alkati változás talán a legkevésbé fontos. Elképesztően okos dolgokat mond, hihetetlenül jó meglátásai vannak, az emlékezete pedig... olyan nüanszokat képes felemlegetni mondjuk kétéves korából, hogy csak nézek. A kézügyessége mindig jó volt, és mostanában már az aprólékos elfoglaltságokban is örömét leli. Az elmúlt napokban sokféle dolgot készített, nézzétek csak!

Levélfiú és tájkép - levelekből és virágokból (én rajzoltam, ő ragasztotta, ahogy szerette volna):

Egy ideje már kifejezetten érdeklődik a betűk iránt. Már vagy másfél éve felismer jópár betűt (M-Melinda betű, A-Anya/Apa betű, B-bababetű, I-i betű, O-ó betű, X és Y), és persze esténként, amikor mesélek, a mese címét kéri, hogy betűzzük le. De mostanában szívesen próbálgatja a papírra vetést is:

Persze sütögetni továbbra is szeret, ezeknek a szilvalekváros linzereknek ő szúrogatta ki a tésztáját, és a saját nyújtófájával ő is nyújtott egy jó nagy darabot:

Emberrajzok a Süni csoportból :) Lehet, hogy elfogult vagyok, de nekem az övé tetszik a legeslegjobban (fent, középen) - még köldököt is rittyentett :-D

... és hát megszületett az első családrajzunk is, íme (figyelitek a fülek hallójáratait?!):

Csillag vasalható gyöngyből - teljesen egyedül rakta ki az egészet, én csak a vasalásban segítettem:

Kisbaglyok - fából, magokból:

Őszi ajtódísz

Nézzétek, mit készítettem; egy sünit. Kitaláltam, hogy legyen az ajtónk most másképpen őszies és hívogató. Nem volt ám szükségem hozzá túl sok mindenre: két pici darab filc, egy szép gomb, vatta, néhány centi szalag, hímzőfonal, ragasztó és néhány dekorációs levél- és virágforma. ...És a legjobb, hogy még az én varrótudományom is elég volt hozzá :))

Földi javak asztalunkon

Bevallom, van egy törzshelyünk. Nem, nem kocsma, nem is cukrászda, de még csak nem is edzőterem. Egy arborétum.

Balázzsal már vagy tíz-tizenkét éve járunk Vácrátótra. Az öreg platánok láttak minket fiatal, viháncoló szerelmespárként, aztán a babavárás izgalmában, később picurka babát tologató újdonsült szülőként, majd a felfedezés örömét átadó anyaként, apaként. Végigkísérte a közös életünket, hogy időről-időre ellátogattunk az arborétumba.

Az efféle séták jó alkalmat teremtenek a fáradt gőz leeresztésére, nagy beszélgetésekre. Szerintem a hely minden évszakban külön kirándulást érdemel, hiszen másban gyönyörködhetünk tavasszal, amikor csodaszép virágmezők mellett visz az utunk, nyáron, a patakocska hűsítő csörgedezését hallgatva, ősszel, a süppedős, falevélzörgetős csípős időben, de még télen is, a meghökkentő léggyökerek seregét szemlélve.

Két éve véletlenül éppen október elején vitt arra az utunk, és boldogan bukkantunk rá az akkor megrendezett vásárra. Volt ott minden, óriási tökök, szebbnél szebb őszi termések, kézműves használati eszközök (a mézcsorgatónk, amit ott vettünk, azóta is az egyik kedvenc konyhai tárgyam), csodaszép szőttesek és szőnyegek, és nem utolsó sorban mindenféle finomság (mézek, lekvárok, szörpök, sajtok és még ki tudja, mi minden)...

Tegnap már az ötödik alkalommal rendezték meg a termékkiállítást és vásárt, „Földi javak asztalunkon” címmel. A program része volt egy vezetett séta, egy gyógynövény-bemutató, és egy vetélkedő is a játékos kedvűeknek. Mi idén is azt terveztük, hogy ott leszünk, de sajnos az élet másképp hozta, a gyerekek betegeskednek, de a jövő évi programunkba megint foglalt helye lesz!

Blanka 4 hónapos

Most éppen napi 7-8-szor szívom az orrát, gyakorlatilag 0-24-ben vagy dajkálom vagy szoptatom. Nagyon kis elesett. De emellett még így is olyan kis... kedves. Ha épp nem szenved az orrfolyástól, úgy tud az emberre mosolyogni, hogy minden hátfájásomat rögtön elfelejtem. Legalábbis arra az időre.

Már jó ideje 74-es ruhákat hord, lassan rugiból az is rövid lesz, de nadrágban és pólóban még jó ez a méret. Szépen fog, csörgeti a csörgőt, rágcsálja a játékait. Az ínye már eléggé duzzadt, és kb. két hete nagyon látszanak a kis fehér vonalak is. Már észrevette a lábait is, de még nem rágcsálja a lábujjait - azt hiszem, ez sincs túl messze. Imádja, ha énekelek neki, olyankor teljesen felragyog. Még nem fordult meg, de az oldalra fordulást már jó ideje profin műveli, csakúgy, mint a tengelye körüli forgást. Most a legfőbb mutatványa, hogy keresztbe fordítja magát az ágyában, úgy, hogy az egyik lábával lökdösi a fekhely fölé rögzített körforgó állatkáit, míg a másikat lazán az ágy tetején pihenteti. Közben pedig a kezével csörgeti az elefántot, vagy morzsolgat valamit. Ügyesen tartja a fejét, hason sem utál lenni (nem úgy, mint Melinda anno), és jó sokáig is bírja, míg végül elfárad. A kedvence jelenleg egy ikeás víziló csörgő, amit a nővérétől örökölt.

A súlya 7090 gramm. Szopizni pontosan nem tudom, hányszor szopizik, mert nem számolgatom. A lényeg, hogy most nem izgulom halálra magam a "szopási rend" betartásán. Ez a három-, majd négyóránkénti etetés nekünk Melindával nem igazán jött be, és most, hogy mindkét szisztémát kipróbáltam, a saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy én a baba igénye szerinti szoptatás híve vagyok inkább. Nem véletlenül csinálták így az asszonyok mióta világ a világ, és ajánlják újra ezt a modern szakemberek. Az, hogy a háború alatti és utáni években, ahogy a nők tömegei váltak a munkaerőpiac jelentős szereplőivé, sajnos erősen rányomta a bélyegét a mi nagymamáink és anyáink kortársainak a szoptatáshoz való hozzáállására. (A tápszert hosszabb idő alatt tudja feldolgozni a baba szervezete, alapból erre lett kitalálva ez a négyóránkénti etetés. Az anyatej sokkal hamarabb emésztődik, ez is tény.) Éjszaka egyszer vagy kétszer kelünk. Blanka úgy este 9 körül alszik el, és olyankor alszik körülbelül átlag 6 (5-8) órát. Hajnalban ébredünk, általában 2 és 3 között, de van, hogy ráhúzunk egy órát - ez utóbbi esetben már csak reggel ébred, úgy fél 7 felé. Ha viszont az előbbi eset áll fent, akkor még 5 körül felkelünk másodszor is egy szopira. Az éjjeli etetésen kívül azt hiszem 6-7 alkalommal szoptatok.

Annyi, de annyi dolog eszembe jut nap közben, ami ebbe a bejegyzésbe való, de persze mire idejutok, hogy leírjam, a nagyját elfelejtem.

Szívás

Az elmúlt napokban gyakorlatilag felváltva szaladgáltam a lányaim között, a gyerekes családok nagy barátjával, az orrszívó porszívóval.

Lassan két hete, egy csütörtök délután Melindáért mentem az oviba. Ő az udvaron játszott, amikor meglátott, odaszaladt hozzám, én meg konstatáltam, hogy szakad róla a víz. Habár az ovis zsákjában mindenféle ruha van, mégsem sikerült levenni róla a reggeli hűvösben ráadott thermo kardigánt. Mondjuk ő sem egy egyszerű eset, egy korábbi alkalommal a szülinapjára kapott lovas pólóját például nem volt hajlandó a világ minden kincséért sem levenni, bármit csinált is az óvónő :) Na jó, gondoltam... másnap, amikor reggel vittem Mancit, az öltözőben levettem róla a kardigánt, rajta hagyva egy kantáros farmerruhát, alatta egy hosszú ujjú pólót, meg egy trikót. Persze a lelkére kötöttem, hogy ha fázik, szóljon az óvónéninek. (Ugye az a probléma, hogy reggel és késő délután hűvös van már rendesen, napközben pedig verőfényes napsütés és jó kis nyárutós meleg...) A lényeg, hogy amikor mentem érte, és megöleltem, éreztem, hogy a keze, de a karja, arca is jég hideg. Kérdeztem, fázott-e. Erre ő: igen, nagyon...

Estére már 39 fokos láza volt. Másnapra folyni kezdett az orra, de nem túl vészesen. Azért ágyban maradt, gyártottam a hársfateákat. És persze izgultam, nehogy valami ragályos kór legyen, bőven elég nekünk egy nátha. Balázs hétfőn reggel elvitte a gyerekorvoshoz, aki tüneti szereket adott, és azt mondta, akár másnap is mehet már óvodába. Én úgy láttam, még nem oké a dolog, és Balázzsal megbeszéltük, ha szerdáig jól lesz, akkor csütörtökön fog menni. Szerdán már egész jól volt, jó sokat voltunk levegőn is, a nap mindenféle fennakadás nélkül telt, aztán éjszaka felsírt, hogy nagyon fáj a füle...

Én éjjel hol Blankához keltem szopizni, hol Melindához lázat mérni, takargatni, meleg vizes palackot újratölteni (és ez megy azóta is). Csütörtökön Melinda gyakorlatilag egész nap aludt, egy falatot sem evett, pár korty teát tudtam beleimádkozni csak. Estére megint lázas lett, újra 39. Na, gondoltuk, elérkezett a pont, hogy kihívjuk az orvost. A doktornő a telefonban annyit mondott, hogy épp most ért véget a rendelés (bocs, de nem időre lázasodunk be), de azért kijön. Amikor megérkezett, kimentem hozzá a kapuhoz. Már ott "lekapott a 10 körmömről", hogy azt tudom ugye, hogy ez a gyerek biztosításában (gondolom a tb-re célzott) nincs benne... Meg hogy mire fel nem vittük be a rendelésre. Hiába mondtuk, hogy ilyen kis elesetten nem igazán pakolnám autóba és kocsikáztatnám egy órát, ha nem muszáj, ő csak puffogott, ott, a gyerekek előtt. Meg hogy erre van az ügyelet.

Nekem ezzel az egésszel több problémám is van. Az első, hogy érdekes módon máshoz ki tud menni házhoz is, balhézás nélkül, többször hallottam én is, Balázs is, amikor a rendelésen voltunk, hogy telefonon egyeztet, hogy megy. És szerintem ez normális. És persze mi sem gondoltuk, hogy a szabadidejében ingyen jótékonykodjon, természetesen fizettünk volna a fáradságáért. Másrészt, én még nem hallottam olyan gyerekorvosról, akit ha kihívtak házhoz, az ilyen balhét csapott volna. Mert mondta volna a telefonban, hogy bocs, lejárt a munkaidőm, hívja kedves anyuka az ügyeletet. Ezt még el is fogadtam volna. De ezt a stílust és hozzáállást? Ráadásul egyáltalán nem vagyunk az a "minden pislogásra kihívom házhoz az orvost"-típus. Négy év alatt ez volt a második eset. Egyébként természetesen bementünk a rendelőbe minden esetben. Szóval érthetetlen számunkra a dolog, és hogy ezt az egészet a beteg gyerek előtt sikerült előadnia...

A lényeg, hogy középfülgyulladás, antibiotikum, fülcsepp, fájdalomcsillapító csepp. Balázs még este rohant kiváltani a gyógyszereket. A kontrollra a dunakeszi fülészetre kellett volna visszamennünk tegnap, de persze hogy ez se legyen olyan egyszerű, hétfőn kiderítettem, hogy szabadságon vannak. Közben Blanka is elkezd taknyolódni... teljesen elkenődök, hiszen kedden lett volna az oltás, és már így is majdnem egy hónapos csúszásban vagyunk. Hívom a gyerekorvost, aki közli, hogy akkor vigyem Melindát Vácra (fogalmazzunk úgy, hogy nem egy köpésre van). Amikor próbálom mondani, hogy esetleg közelebb nem lehetne-e beutalóval megoldani, mondjuk a Madarászba, gyorsan leráz, hogy ez nem az ő problémája. És már tenné is le a telefont. Én porig sújtva hadarom a telefonba, hogy pillanat, még van egy kérdésem, ő sietősen: de most nem ér rá, én meg: egyetlen rövid kérdésem van csak, miszerint másnap vinném Blankát oltásra, de már neki is szívni kell az orrát, mi legyen? Akkor ne vigyem.

Olyan lekezelően beszélt, hogy a beszélgetés után percekig nem jutok szóhoz, nyelem a könnyeimet. Aztán persze hívom Balázst egy kis lelki segélyért, de már az első mondat végén elbőgöm magam. Vígasztalni próbál, de az agyam már a megoldáson pörög, hogy mit tudnék csinálni. Váccal ugye nem csak az a gond, hogy messze van, hanem azzal is, hogy időben nagyon sok lenne, mert nem elég az útidő, de időpontot sem adnak, szóval amilyen szerencsénk van, egész délelőtt ott ülhettünk volna Mancival, közben vagy elviszem a betegek közé Blankát, vagy valakivel meg kell oldanom, hogy otthon vigyázzon rá... és ha még meg is tudjuk szervezni a bébiszitterkedést, szétidegeskedném magam, hogy nem tud normálisan enni. De ezek ugye nem a gyerekorvos problémái. Igaza van, az enyémek.

Az lett a megoldás, hogy Melindát magánrendelésre vittem, időpontra. Rendesek voltak, habár másnapra kellett egy emberi időpont, megoldották a dolgot, és beszorítottak minket két beteg közé. A jó hír, hogy Melinda jobban van, túl a nehezén. A doktornő azt mondta, hogy ez az év nagyon érdekes, mert nem szokott már nyáron elkezdődni ez a vírusos dolog, most pedig már augusztus óta jönnek ilyen panaszokkal. Azt is mondta, hogy sok felnőtt is jár nála ezekkel, és hogy ne lepődjünk meg, ha mindenkin végigmegy a dolog, ezt elég nehéz kivédeni. Mint ahogyan azt is, hogy az oviba visszatérve, hamarosan újra összeszed valamit. Melinda köhögésére ACC-t javasolt. A nagylányom egyébként nagyon ügyes volt, szépen engedett minden vizsgálatot, és válaszolgatott a kérdésekre - persze az ölemből. A végére olyannyira felbátorodott, hogy látva az orvosi asztalon fekvő állatalbumos matricákat, kunyizott egyet a doktornénitől. Egy telepes agámát /lila gyík/ :)

Blankának naponta 3-4-szer kell szívni az orrát. Édes babám, nagyon kis hős. Mást nem tudok csinálni, csak ezt, és a szellőztetést, és ha épp nem esik az eső, vagy fúj a szél, akkor levegőzni a kertben. Ja, és próbálok nem lerobbanni.

(P)Interesting

Ismeritek a Pinterestet? Nekem sikerült rákattanni :) Az igazat megvallva ezerszer hasznosabbnak találom például a közösségi oldalaknál, amiken sokan rengeteg időt töltenek. Mivel én finoman szólva is egy amolyan szortírozós alkat vagyok, és mindig mindent csoportosítok, mappákba, almappákba rendszerezek, és persze mostanában, a gyerekeknek hála egy "picit" szétszórtabb is vagyok a szokásosnál, azt kell mondjam, hogy sorsszerű volt a találkozásom ezzel a hasznos site-tal.

Akkor, vagyis amikor először rátaláltam, nem fogott meg a dolog. Nem éreztem rá, miben is lehet a hasznomra. Elsőre tehát nem találtam annyira érdekesnek, hogy kicsit tovább kalandozzak az oldalain, ám valahol mélyen mégis elraktároztam magamnak, mert pár napja egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét felkerestem a Pinterestet - és jól ottragadtam :)

Mi is a lényeg?

Szóval ha regisztráltál, készíthetsz magadnak mindenféle emlékeztető táblát (board). Vannak fő kategóriák, de te határozod meg, mik azok a dolgok, amikre emlékezni szeretnél. Ha divatötleteket gyűjtesz a télre, a legfinomabb receptjeidet akarod egy helyen tudni, a gyerekek szobáját tervezed felújítani, a könyvtárad bővítésén gondolkozol, a pasidnak szeretnél valami ötletes ajándékot kifundálni - ezekre mind jók lehetnek a táblák. Egy-egy táblára pedig kitűzheted (pin) a téged inspiráló dolgokat, a megvalósítandó terveidet, hasznos infókat. A legjobb, hogy elég egy jellemző fotót választanod, és a fotóra kattintva az eredeti webhelyre jutsz, így nem kell jegyzetelned vagy ilyesmi. Szerintem szuperjó ötlet.

A Pinterest egyébként közösségi hely is, kinyilváníthatod a tetszésedet, ha tetszik más kitűzése, divatos szóval lájkolhatsz, kommentelhetsz és követheted azokat, akik számodra érdekes dolgokat tesznek ki a tábláikra. Ha pedig másnál megtetszik valami, nyugodtan te is kitűzheted magadhoz (repin).

Én - bár estére már alig vonszolom magam - ha elkezdem, alig bírom abbahagyni a böngészést. Nekem hasznosnak bizonyult, és egyben jó kis kikapcsolódás is.