- A nap úgy indult, mint mostanában mindegyik: sok mosdóba botorkálás és egy üveg ásványvíz "elszopogatása", éjszaka holdtölte, aztán napfelkelte nézés a tetőablakon át, öt óra tájban az ébredő madarak éneke... Aztán valami szokatlan: fél hat tájban halk motoszkálás a gyerekszoba felől. Melinda ébredt, pisilt egyet ügyesen, és szépen visszafeküdt. Pár perc múlva viszont hívott, hogy töltsem tele a poharát. Balázs még félálomban odaszólt, hogy maradjak, majd ő megy, és kómásan teljesítette a kérést. Melinda viszont - gondolom kicsit összezavarodva - azt gondolhatta, hogy már ébredési idő van, hiszen odakint már világos volt, és ő is felébredt pisilni, szóval kimászott az ágyából, és jött volna át hozzánk, ahogyan reggelenként szokta. Amint meghallottam az apró lépteket, odafordultam, és mondtam neki, hogy még irtó korán van, úgyhogy spuri vissza az ágyba aludni. Nem kellett győzködni, bár láthatóan elgondolkodott a dolgon, de hitt nekem, hogy most még alvásidő van :) Nna, így aludtunk ma 3/4 9-ig - erre emberemlékezet óta nem volt már példa.
- 3/4 9-kor kicsit elbizonytalanodva kukucskált be a szobánkba, de mivel széles mosollyal és jó reggelt!-tel köszöntöttem, behuppant közénk a franciaágyba. Mesét kapcsoltam neki, s míg Apa aludt, ő pihengetett, én elkészítettem a reggelit, amit tálcán szervíroztam. A reggeli és a szokásos mézes tejcsi az utolsó morzsáig, illetve cseppig elfogyott, és utána nyugiban szépen kezdtünk készülődni, mindenféle nógatás és idegeskedés nélkül.
- Már majdnem 11 volt, amikor elindultunk Anyához a fóti temetőbe. Útközben megálltunk a kedvenc virágosunknál, ahol - alig akartunk hinni a saját szemünknek - szabályos tömeg fogadott, és majdnem nem is tudtunk leparkolni, annyian vásároltak. Nem hiszem, hogy az Anyák napja miatt (vágott virággal egyáltalán nem is foglalkoznak), inkább a gyönyörű idő, és a hatalmas választék csalogatta oda a kertészkedőket. Amikor végre sikerült helyet találnunk, jókedvűen kezdtünk el böngészni a szebbnél szebb növények között. Aztán találtam is megfelelőt, amit Anya sírjára szerettem volna ültetni, az árvácska helyére. Azt hiszem, napvirágnak hívják, és gyönyörű mélybíbor és halványlila színekben pompázott. Amikor Melinda meglátta, mit választottam, élt a vétójogával :) Neki az illatos miniszekfűk jobban tetszettek, ebből választott három, bimbókkal teli tövet. A színeket akár csukott szemekkel is kitaláltam volna, hiszen most is a kedvenceit propagálta: rózsaszínt, pirosat és fehéret vásároltunk.
- A temetőben ügyesen segített Apának vizet hozni a kannába, aztán az ültetésnél is segédkezett, és a vázákat is ő töltötte meg friss vízzel a csokrok számára. Közben Mamának is elmondta az egyik Anyák napi versikét :) Amikor Apa megkérdezte, hogy hol van a Mama, Melinda szótlanul az égre mutatott, és amikor megkérdeztem, hogy mit csinál ott, ezt felelte: vigyáz rám.
- Temető után megálltunk, és engedélyeztünk magunknak 1-1 gombóc fagyit. Melinda láthatóan nagyon rutintalan még a fagyizásban, de honnan is lenne rutinja, hiszen ha jól számolom, ez a harmadik vagy negyedik fagyizása összesen. A szeme nagyon kívánta most is, de néhány nyalás után lepasszolta az adagját Apának - viszont a rolettit kedélyesen elropogtatta.
- Hazafelé még megálltunk, és Apa és lánya kéz a kézben csodaszép virágot vett nekem. Én addig az autóban hűsöltem. Amint láttam, semmi vita, semmi hiszti nem volt köztük, ami nagyon jólesett a lelkemnek. Manci egész hazafelé úton énekelt, majd az utolsó kanálig megette a főzelékét, szó nélkül arcot, kezet, fogat mosott, és elpályázott aludni.
- Gondolom, hogy a szokatlanul hosszúra nyúlt reggeli alvás miatt már 3-kor felébredt. Míg aludt, felraktam egy hatalmas fazék húslevest főni. Uzsonna után kitaláltam, hogy menjünk egyet sétálni, így hamarosan Melinda már a határban tepert a futóbiciklivel, Apa fitten kocogott mellette - én meg az egyre messzebb távolból vonszoltam magam utánuk :)) ...mert ezt az iramot már sétának is elég nehezen lehetne nevezni. (Kicsit fura megélni ezeket a korlátaimat, mert mindent a régi énem teljesítőképességéhez viszonyítok, még így, a 36. héten is.) Láttunk bodobácsot, fürödtünk a virágzó akác mámorító illatfelhőjében, kaptam mezei virágcsokrot, felfedeztük a mécsvirágot, amiről nemrég meséltem neki egyik este. Apával jókat bringáztak, aztán Melinda ingázott: hol előrement Apához, hol visszatepert hozzám. Kis perpetuum mobilem :)
- Hazaértünk, hamarosan elkészült a leves, amit vacsoránál mindhárman mohón kanalaztunk. Olyan jó volt így együtt enni! Melindának sem kellett folyamatosan szólni, hogy egyen, az utolsó cseppig megette, amit kiszedtem neki. Vacsi után fürdés, hajmosás Apával (semmiféle siránkozás, hogy "Anyával! Anya mossa!").
- Este még egy kis szerenád a kádban nekem :)) Aztán mese, és alvás.
Hát nem cuki?
Az egész nap szuper volt, a Pici rugdalózott, Melinda egyfolytában Anyák napi versikéket és énekeket zengett, Apa jókedvűen térült-fordult... mi kell még??! Nekem semmi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése