Beszerzések

Az elmúlt napokban rendesen átmentem babázós blogba, de talán elnézitek nekem :) Őszintén szólva most a babavárás és az a körüli teendők, események és érzések töltik ki a napjaim nagy részét. Mostanában elég sok érdekes dolog történt - például beszereztünk minden fontos kelléket.

Szóval egy védőnői tanácsadás alkalmával, az előtérben lévő faliújságon találtam egy tacepaót, amin egy kismama hirdette a számára immár haszontalan bababútorokat, -kellékeket. Képek nem voltak, de az árak kecsegtetőnek tűntek, úgyhogy elraktároztam a telefonszámot.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz sem kiságyunk, sem belevaló matracunk, de például hordozónk sem - ezeket mind kölcsönkaptuk, amikor Melinda született -, úgy gondoltam, hogy felhívom az anyukát (Korinát), és vetek egy pillantást az árujára :) Az általa kínált kiságy majdnem teljesen kifogástalan állapotban volt, a hordozója pedig szuper, teljesen fektethető fajta, úgyhogy lecsaptam rájuk. Végül Korina a kókuszmatracot is odaadta; emellett pedig még elhoztunk egy kiságyra való cuki világoskék fejvédőt, és egy, a mi állványunkba illeszkedő hófehér babakádat is. Ezekért mindösszesen 18500 forintot fizettünk! Szerintem nagyon megérte.

Rájöttem arra is, hogy a meglévő sportbabakocsink nem lesz megfelelő a Kicsinek, hiszen abba legkorábban 5-6 hónaposan tehetném. Ez Melindánál tökéletesen működött, mert ő őszi baba volt, s amire már szépen ült, tavasz lett, és nagyszerűen ki tudtuk használni ezt a kompakt kis kocsit a hosszabb séták, kiruccanások alkalmával. (Késő ősszel és télen pedig a levegőztetést máshogyan oldottuk meg.) A Pocaklakó ellenben kőkeményen nyári baba lesz, és gyakorlatilag egész nap a levegőn leszünk Melindával, szóval olyan kocsi kell, amit újszülött kocsiként tudunk használni, tehát amiben sokat fekhet kényelmesen. Ráadásul minél tovább gondolkodtam, világossá vált, hogy olyat szeretnék, ami jól bírja a mi terepviszonyainkat is, hiszen a határban való séták nem egy városi sportkocsira vannak kalibrálva.


Egy szó mint száz, elkezdtem nézelődni, de a horror árak teljesen elrettentettek. Nagyon sokat nézelődtem, aztán módszeresen böngésztem a netet, végül a licitálós oldalakat... nem mondom, hogy kis munka volt. Aztán csodák csodájára találtam egy gyöngyszemet, amibe rögtön beleszerettem! Annyira szépséges, hogy ennél nem is tudnék tökéletesebbet elképzelni magunknak. És hogy mi a hab a tortán? Hát, hogy a bolti ár 40%-áért sikerült megcsípnem!!

Újra eltelt pár nap, s jött az újabb körút: gumis szélű lepedők, még egy fejvédő, zenélő körforgó, pelenkázófeltét, néhány napozó és body, takaró...

Lepedőből van még régebbi - halványsárgák, amelyek még Melindáé voltak -, így csak kettőt vettünk, egy világoskéket, ami passzol a Korináéktól vett fejvédőhöz, és egy rózsaszínt. Ez utóbbi nagyszerűen illik majd ahhoz a pöttyös, macis fejvédőhöz, amit már korábban kinéztünk magunknak, és most sikerült megvásárolnunk.

A pelenkázófeltétet is jó előre kinéztem már a neten, így csak besétáltunk a boltba, és típusszám alapján kikértük :) Szép, egyszerű, natúr színű; annyi, hogy van egy ráhúzható puha, frottír tartozéka. Ehhez Balázzsal szerkesztettünk egy szuper kis keretet, hogy a pelenkázó komódon stabilan álljon. Mindent megterveztünk, kimértünk, aztán megvettük a fenyőléceket, és összeraktuk. Végül barna pác került rá, és így a komód már furkálás nélkül is teljesen biztonságos :)
Babaruha ügyben szerencsére el vagyunk látva, hiszen gondosan dobozolva raktároztam Melinda ruhácskáit, de azért néhányat be kellett újítani, hiszen most nyári babánk lesz, és nem őszi. Ismét megrökönyödtünk az apró ruhácskák irracionális árain...! Elképesztő pofátlanságnak tartom ezeknek a kisruháknak az árképzését, amit a baba jó esetben is csak néhány hétig tud hordani, persze anyag is alig van bennük. Mindenesetre a bababoltokban gyönyörűségeket lehet találni, de tényleg. Az ember csak agyvérzéssel és szívfájdalommal jut ki egy ilyen helyről...
Legalább egy, közepes vastagságú takarót is mindenképpen szerettem volna beszerezni. Nagyon jó a felhozatal ezekből is, szerintem mi egy übercukit választottunk ;)

A zenélő körforgó ügyében volt pár utunk... Habár megvan az a natúr színű, macis körforgó, ami Melinda kiságyán illegett-billegett - és amit nagyon-nagyon szerettünk -, mégis be kellett szereznünk egy másikat, mert sajnos a régi forgó lelkét, azaz a felhúzós-zenélős alkatrészt sikerült 3 éve túlhúznunk, így nem működik. Először Nagypapa próbálkozott a javítással, aztán mások, de kiderült, hogy csak a speckó rugó újragyártásával lehetne lelket csiholni belé. Viszont az kb. annyiba kerülne, mint egy új. Így arra jutottunk, hogy veszünk egy újat, a régit pedig felapplikáljuk a pelenkázó fölé, hogy a Picinek ott is legyen valami izgi látnivaló :)

A beszerzés nem volt egyszerű, mert határozott elképzelésem volt: nem akartam sem gagyit, sem műanyagot, sem hiperszuper távirányítósat (!), ami 27 (!) percen át zenél. Különösképp pedig a hangokra voltam kihegyezve, abból kiindulva, hogy Melinda is nagyon érzékeny volt a hangos és/vagy torz zajokra. Így hát pofátlanul (?) minden egyes nekem tetsző darabot kibontattam az eladókkal, és megkértem, hogy húzzuk fel őket. Nem mondom, hogy aznap én voltam a legnépszerűbb vásárló :) De teljesen jogos volt az aggodalmam, mint kiderült, mert rengeteg a torz hangú, vagy egy csecsemőfülnek sértően hangos körforgó. Mégis, a végén sikerrel jártunk, és én olyan boldog voltam, hogy amikor a harmadik helyen megtaláltuk végre a nekünk tetszőt - ami ráadásul ugyanazt a dallamot játszotta, amit a régi forgónk -, Balázs nyakába borultam, és szabályszerűen könnybe lábadt a szemem.
Hiába, a hormonok... ;))