A receptet az Ez meg itt a kert blogból vettem, minimális változtatásokat eszközöltem, és nekiláttam. A kalács szerintem csodaszép, komolyan mondom, hogy a látványa esztétikai élményt okoz - legalábbis én így voltam vele. Ezért az sem tántorított el, hogy kelt tésztát kell készítenem. Nem vagyok egy zöldfülű a konyhában, de a kelt tészta nem gyakran szerepel a repertoáron. Pedig olyan egyszerű! Pedig olyan isteni a kelt tésztát gyúrni, mint semmi mást. Ha készítem, mindig újra rájövök ezekre, és megfogadom, hogy gyakrabban fogok nekilátni.
Ez most is így volt. Így lesz. Komolyan!!! :)
A kalács elkészítése az első perctől az utolsóig élmény volt. Olyannyira, hogy útközben elhatároztam, hogy ha már így benne vagyok, csinálok még egyet (azt a lányok dédszüleinek vittük ajándékba).
Húsvét után néhány nappal, a maradék pár szelet kalácsból pedig isteni aranygaluslát készítettem, baracklekvárral, és dió helyett darált manulával (ez volt itthon).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése