Melindával a híradót nézzük, észreveszi a jeltolmácsot a bal alsó sarokban. Kérdezi, hogy "ki az a bácsi" és hogy mit csinál, én pedig próbálom elmagyarázni, hogy mi a feladata, és miért mutogat. A végén mondom neki: az a bácsi abban segít, hogy azok is tudják a híreket, akik nem hallanak, mert a kézjeleket ők ugyanúgy értik, mint te a beszédet. Fogd csak be egy kicsit a füled, és képzeld el, hogy vannak, akik ugyanígy nem hallanak semmit; sem a zenét, sem a verseket, sem azt, ahogyan a cica nyávog, de azt sem, ha szól hozzájuk valaki.
Erre Melinda elgondolkodva nagy komolyan csak ennyit mond: - APA!
***
Apukám megtalálta az én régi, a Fővárosi Állatkert által jegyzett szókártyáimat, amelyeken egy-egy betűhöz egy-egy állat tartozik, a hátoldalon pedig rövid leírás található az adott állatról. Végignézegetjük, végigbeszélgetjük mindet. Épp az SZ betűnél tartunk, a képen egy szerecsenmaki látható, "érdekes" fehér oldalszakállszerű szőrrel. Amikor megpillantja, Melinda felvillanyozva felkiált: - Ez olyan, mint az én nagypapám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése