Mostanában úgy tudok örülni egy-egy ilyen napnak, mint majom a farkának. Vagy mintha legalábbis hosszú hétvégére mennék egy vágyott helyre, sok-sok programmal. Végre együtt voltunk, mind a négyen, nyugiban, egymásra odafigyelve, beszélgetve, játszva, nevetve. Nagyon kellett ez nekem már. Pedig igazából más szemszögéből nézve semmi extra nem történt.
A kora reggeli szopi után a szülői ágy csemete vendégfogadóvá változott - még szerencse, hogy ekkora :) Összebújtunk kicsit, aztán én lementem ebédet készíteni. Addig a család többi tagja lustizott, majd Melinda is megjelent, és megreggelizett. Aztán újra felment a többiekhez, játszottak, a leszűrődő hangokból ítélve apa mesélt is egyet. Nagyon jó volt hallgatni... Mire végeztem, Blanka épp megint éhes lett, jöhetett a délelőtti etetés, ami után szépen elaludt. Akkor Melindával társasoztunk és rajzoltunk. Olyan csodaszépen rajzol, hogy csak ámulok. Most épp tavaszi tájat:
 |
| Szerintem csodaszép (én csak két virágban és a gombaház tetejében segítettem, az összes többi az ő műve) |
Amikor Blanka ébredt, közösen megebédeltünk. Az ebéd után pedig fogtuk magunkat, és egy labda kíséretében elindultunk egy monstre sétára a határban. Közben meg-megálltunk, fociztunk egyet. Megint láttunk lábnyomokat, fafülgombát, bementünk az erdőbe, mohát kerestünk. Blanka közben lassan újra elszundikált, én pedig a nyakamba kaptam Melindát :)
Hazafelé már jól elfáradtunk, de délután még volt mesélés, közös vacsora. Este pedig a fürdésnél Melindával arról beszélgettünk, miért van az, hogy a teli flakon lesüllyed a kád aljára, de a szivacs fent úszik a víz tetején. Ezek a pillanatok azok, amikről beszéltem :)
Szikrázó napsütés, minőségi együtt töltött idő - egy szuper szombat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése