Tegnap délután előhalásztam az ábécés habtapikat. Blanka hamarosan kúszó-felderítő üzemmódra kapcsol, a parketta pedig még elég hideg. És különben is, Melinda is imádta. De nem ez a lényeg, hanem, hogy mi történt, amikor hazaértünk a nagylányommal az oviból.
Szóval Melinda megpillantotta a habtapikat, és persze emlékezett rájuk, meg arra is, hogy miket játszottunk velük anno - már meg sem lepődöm :)) Aztán az önfeledt ugrálást hirtelen abbahagyva odasúgta nekem (épp Blankát szoptattam a fotelben): - Anya, egy kicsit szétszedhetem? Én már vizionáltam egy óriási kupac szanaszét heverő betűt, de ő látva az arcomat, megnyugtatott: - Csak kettőt, csak kettőt fogok megcserélni, jó? Bólintottam, erre Melinda a következőt csinálta: kivette az S betűt, majd az A betűt. Aztán megcserélte őket, hogy az S az A helyére kerüljön, az A pedig az S helyére, az M mellé.
És ennyit mondott: látod, ennek így kell lennie. Az Anyabetű és a Melindabetű egymás mellett!
Elolvadt a szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése