100 boldog nap

Nemrég bukkantam egy nagyon jó kezdeményezésre, ami engem először csak elgondolkodtatott, aztán rájöttem, hogy nagyon is inspirál.

Ismeritek a 100happydays nevű kihívást? Ha még nem, elmondom, mi a lényeg: a kihívásra jelentkező 100 napon át közöl - egy választott közösségi csatornán keresztül - egy-egy képet valamiről/valakiről, ami/aki boldoggá tette aznap. Egyszerűnek tűnik, igaz?

Mégis, érdekes, hogy még azoknak az embereknek sincs rá "elég ideje", akik az elején eltökéltek voltak, és elfogadták a kihívást. Sokat gondolkodtam ezen, vagyis hogy miért adja fel a jelentkezők 71%-a menet közben? Nem hiszem, hogy egy fotó feltöltése néhány szó kíséretében egy-két percnél többet venne el bárki napjából. Lehet, hogy a nap végén visszatekintve mégsem olyan könnyű rátalálnunk egy boldog pillanatra? Vagy még inkább arról van szó, hogy nincs energiánk (?) végiggondolni, pozitív nézőpontból végigpörgetni a napot?

A helyzet az, hogy mostanság rám is rámfér ez a fajta szemlélet. Alapvetően imádom az életet, mindent, ami ezzel összefügg, és komolyan azt gondolom, értékelni is tudom. Mégis, többször vagyok én is olyan mentális/lelki/érzelmi/fizikai állapotban, ami nem jó. Elsősorban nekem. És elsősorban nekem is kell ebből - ha kell, a hajamnál fogva (ebben jó vagyok) - ilyenkor kimászni. Persze a terhet egyedül vinni mindig nehéz, és jó, ha állnak melletted, de ez mégis leginkább az én melóm. Ilyen esetekben nekem segíteni szokott, ha kicsit kivülről, felülről nézem a dolgokat. Ha felidézem a jó pillanatokat is. Ezt még régen magamnak találtam ki, és az esetek jó részében tud is működni. Amióta Melinda már nagyobb, esténként,
a mesélés után őt is meg szoktam kérdezni, mi volt a legjobb és legrosszabb dolog a mai napjában. Sokat tanulok ezekből is, és tudjátok az az érdekes, hogy ő is nagyon kíváncsi az én aznapi "legjeimre".

Szóval szerintem időnként mindenki elfelejti értékelni az élet szépségeit, a boldog pillanatokat a napjaiban. Én azt hiszem, nekem segíteni fog ez a kihívás, hogy mától száz napig, minden egyes nap végiggondoljam, mi tett boldoggá. Remélem, hogy nem fogok elbukni félúton.

Ha érdekel a kihívás, ITT regisztrálhatsz, és olvashatsz utána.
Sok szép boldog pillanatot Neked is!

Maffia és Folti

Az ünnepelt: Blanka ♥

Personalize your own picture slideshow

Blanka kétéves

Két éve reggel - egy elég fárasztó éjszaka után - még nem is sejtettem, mit hoz a nap. Szépen útnak indítottam Melindát az oviba... sejtelmem sem volt, hogy aznap fog Blanka megszületni, mint ahogyan arról sem, hogy milyen körülmények között.

Aztán világra jött ez a kis szeretetgombóc - rögtön tudatta is a világgal. Nem volt szégyellős, ordított, ahogyan a csövön kifért - ezt a jó szokását sokáig megőrizte ;). Sokkal többet egy ideig nem tudtam róla, nagyjából 5 óra múlva tarthattam végre a karomban - akkor viszont épp a legmélyebb álmát aludta. A szemébe így csak másnap reggel nézhettem, életemben kevés dolgot vártam ennyire :))

Emlékszem mindenre, beleégettem az agyamba a koromfekete haját, a girbegurba lábujjacskákat, a köldökét, a buksija formáját, a gyönyörű, kifejező tekintetét. Életem meghatározó élménye, amikor Melinda egyedül beszaladt hozzánk a kórházi szobába... mint ahogyan az is, amikor végre hazamehettünk a klinikáról. Annyira vártam a pillanatot, hogy azt elmondani sem tudom. Meleg volt, hétágra sütött a nap, és ahogy bekanyarodtunk a házunk elé, a szívem már a torkomban dobogott. A kert pompázott, Melinda a nagymamájával a padon ülve várt, s a "nagylányom" kezében egy csokor kerti virág... amikor odafutott hozzánk, én már zokogtam.

Ahogy kipakoltunk, Blankát letettem az ágyunkra, és Melinda végre testközelből