A legutóbbi (elég régi...) bejegyzésben utaltam arra, hogy nagyon nem volt egyértelmű, vajon Manci tud-e menni farsangolni. Ennek pedig az volt az oka, hogy bárányhimlős lett.
A bejegyzés végén néhány, nekünk jól bevált módszert is olvashattok.
A rövid ténymegállapítás mögött azért dráma húzódott.
Egyrészt, finoman fogalmazva a hátam közepére kívántam ezt a betegséget, nem szerettem volna, ha a gyerekeim szenvednek miatta. Nem vagyok az az anyuka, aki direkt meglátogattatja a gyerekével a bárányhimlős barátját, hátha majd jól elkapja.
Másrészt, nagyon is aggasztottak a komoly szövődményekről hallottak, én az ilyeneken szét tudom parázni magam (pláne, ha a gyerekorvostól hallom, aztán még utána is olvasok a neten).
Harmadrészt, Blankát még nagyon picinek tartottam egy effajta betegséghez. Neki nem tudom megmagyarázni, hogy ne vakarja a kiütéseit, meg különben is, mi lesz a pelus alatti területekkel... - ha akartok (és akkor is, ha nem) brutál dolgokat látni, a gugli majd mutat nektek :(
Felmerül a jogos kérdés: de akkor mi a frászért nem oltattam be a lányokat?! A válasz annyi, hogy meg szerettük volna várni, míg Blanka túl van a soros oltásain. Január közepén, amikor ez megtörtént, egyeztettem a doktornővel. Kiderült, hogy most egy hónapnak el kell telnie, és annak letelte után a lányok majd egyszerre megkaphatják a védőoltást.
Erre 10 nappal a dátum előtt, egy este, nem felfedeztem két apró piros pöttyöt Melindán?! Az egyik a hasa alsó részén, a másik hátul, a derekán. Mivel sosem szokott rajta ilyen kiütés lenni, mondtam is Balázsnak, hogy Melinda valószínűleg bárányhimlős, de azért várjuk meg a reggelt. Reggelre a pöttyök tipikus víztiszta hólyagokká dagadtak, úgyhogy hívtam is a doktornőt, hogy az elkülönítőbe fogunk menni, számítson ránk :(
Melinda egyébként nagyon kis hős volt, mindenféle zűr, sírás, vakaródzás nélkül sikerült túljutnunk a nagyjából 12 napos betegségen. Ebből körülbelül a 3.-7. nap volt a legrosszabb, akkor azért panaszkodott, hogy viszketnek a már bedurrant hólyagok. Melindának sok himlője volt a tarkóján, a füle mögött, a fejbőrén, a fülében, a tenyerén (!), ujjain.
Alighogy Melinda meggyógyult, és elkezdett oviba járni, a harmadik napon már meg is jelentek a hólyagok Blankán. Nem voltak kétségeim, hogy így lesz, nagyjából ki is számítottam, hogy ekkorra fog esni a lappangás lejárta. Felkészítettek, hogy erre 100% az esély - bár az ember azért mindig reménykedik, hátha mégsem lesz úgy.
Végül tehát úgy lett. Blankán már a második nap nagyjából 7-8-szor több himlő volt, mint Melindán (erre is számítottam, mert a családon belüli többedik beteg mindig hatványozottan kapja el). A harmadik napon be is durrantak az elsők, és ő be is lázasodott (38,6-38,9). Következett néhány tényleg nagyon nehéz nap :( Rettenetes volt látni, mennyire szenved. Két éjszaka alig aludt, napközben is inkább csak szunyókált. Egyszerűen nem talált olyan pózt, ami nem okozott fájdalmat, sem ébren, sem álmában. Volt, hogy már dobálta magát, hogy rugdosott a lábával (ilyet egyébként soha nem csinál). A kritikus éjszakát felváltva a töltöttem vele a fotelben ringatózva és a szobában fel-alá sétálva. Csak a karomban nyugodott meg egy-egy percre. Tele volt a háta, főleg a dereka, a hasa, a fejbőre, az arcocskája. Rettenetesen rémisztő volt, hogy a szeméhez rendkívül közel (a szempillái között pl.) is jöttek hatalmas hólyagok. A doktornő felkészített, hogy akár a szemében is lehetnek majd, de akkor azonnal indulni kell a szemészetre. Nagyon féltem, nehogy elvakarja. Összességében úgy saccolom, hogy minimum tízszer több volt a kiütés Blankán. Az ő esetében is nagyjából 11 nap volt a lefolyás. Amikor már kezdenek pörkösödni a himlők, az már a vége, vagy legalábbis annak a kezdete :) Akkor már "csak" a viszketéssel kell küzdeni.
A kezelés
- Fontos tudni, hogy ma már sem a mentolos hintőport, sem a mi időnkben használt rázókeveréket nem ajánlják az orvosok. Sőt, kifejezetten ellenjavallt.
- A lányok haját folyamatosan felgumiztam, hogy a lehető legtöbb levegő érje az egyébként hajjal fedett területeket.
- A körmökre is kínosan figyeltem. Naponta vizsgáltam, mennyit nőtt az ujjukon, hiszen a felülfertőzés miatt ez nagyon fontos.
- Blanka - ugye ő még nem szobatiszta - amennyit csak lehetett, pelus nélkül volt. Rettegtem, hogy nehogy elfertőződjenek a hólyagok ezen a területen. Ellentétben Melindával, neki ide is jutottak bőven.
- Habár a tipikus bárányhimlő esetén a végtagok viszonylagosan megkíméltek, nálunk ez egyik gyereknél sem jött be. Melindának elsősorban a tenyerén, ujjain voltak óriási, fájdalmas hólyagok, míg Blankánál mind a kezei, mind a lábai tele voltak. Sajnos neki a talpára is jócskán jutottak kiütések, amelyek a kritikus napok alatt még az állást/járást is megnehezítették számára :( Ez ellen a gyakori szódabikarbónás, gyors (nem áztató) lemosás használt ideig-óráig.
- A lemosást egyébként is mindketten nagyon élvezték. Téves az az elképzelés, hogy a bárányhimlős gyereket nem szabad lemosni. Habár az áztató, hosszan tartó ülőfürdő tényleg káros, a rövid ideig tartó, de alaposan tisztító zuhany (a hajmosás is) kifejezetten segít. Először gyors, langyos vizes zuhany - már ez is sokat enyhített a viszketésen -, majd következett a gyógyszertári szódabikarbónás lemosás. Én egy liter langyos vízhez két púpos evőkanál szódabikarbónát oldottam fel. Ez nagyon jólesett Melindának és Blankának is.
- Ezek mellett a doktornő még a PoxClin nevű hűsítő habot javasolta. Melindánál általában napi 3-szor, Blankánál ennél jóval többször alkalmaztam. Blanka szegény, amikor nagyon szenvedett, már sírva kérte, mutatta, hogy szeretné, ha újra bekenném a bőrét.
- Ajánlott még egy homeopátiás bogyót is, név szerint a Rhus toxicodendron 15 CH. Ezt is adtam nekik, napi 3*5 golyót kaptak mindketten.
- Blanka esetében sajnos minden elővigyázatosság ellenére jópár hólyag kipukkadt. Ezekre a doktornő javaslatára Betadine-t pöttyintettem.
Hála az égnek túl vagyunk rajta, de én a tapasztalataim alapján azt javasolnám a bizonytalankodóknak, hogy oltassanak.
