Április a kertben

...vagy a kert áprilisban :) A rettentő hosszúra nyúlt tél után szinte napok alatt váltottunk nyárba. Nekem pillanatnyilag nagyon hiányzik kedvenc évszakom, a tavasz - bár szerencsére a virágok "tartják" magukat a sejtjeikbe égetett naptárhoz, így a kert igazi áprilisi ruhájában pompázik:

Macifarmon jártunk

Na jó, nem macifarmon... hivatalos nevén a veresegyházi Medveotthont látogattuk meg. Szuper tavaszi idő, szép környezet, nyugodt, láthatóan kiegyensúlyozott állatok, séta, játék. Élménybeszámoló következik, főként képekben.

Azért a képözön előtt néhány szót ejtek a helyszínről is, jó? A veresegyházi Medveotthont már majdnem 15 éve hozták létre. Jelenleg a macik mellett farkasok, gólyák, mosó- és ormányosmedvék, szarvasok, struccok is megtekinthetők az időközben már állatkert besorolást kapott otthon kifutóin.

Már évek óta terveztük ide a kiruccanást, de valahogy csak most jutottunk el a tőlünk mindössze 20 percre található farmra. Meglepően - jó értelemben - nagyok a kifutók, az állatok nyilvánvalóan jól érzik magukat. Ez volt az első benyomásom. Azért említem ezt, mert sokaknak van ellenérzésük az ilyen helyekkel kapcsolatban, és nekem is volt egy időszakom, amikor gyűlöltem állatkertbe menni, és ha mégis valaki elhurcibált, akkor végigbőgtem az egészet. ...érzékeny kamaszkor... :) De már rég voltam kamasz, és azóta szerencsére sokat változott a vadállatok tartásának kultúrája is.

Már sokat hallottam a helyről, így képben voltam, hogy a medvéket lehet etetni - mézzel, fakanállal :) (Aki, mint én is, aggódna a macikért, a kirakott ismertető szerint lehetetlen mézzel túletetni őket, mert amint eltelítődnek az édes ízzel, egyszerűen odébbállnak, nem fogadják el a további kínálgatást. Ezt később mi is tapasztaltuk.) Szóval otthon felpakoltunk egy kisebb adagot, előkerestem a leghosszabb fakanalamat, és elindultunk.

A belépők nagyon barátiak, a parkoló jó nagy, és aki nem visz elemózsiát, jó, ha tudja, hogy van egy akció az otthon területén működő étteremben, miszerint 12 és 5 között a belépő árának felét, 5 után pedig a teljes összeget levásárolhatod náluk. Mi ezzel nem éltünk, de talán majd ti ;)

A Medveotthon előtt van egy lovarda pónikkal, mangalicával, rackákkal, ez is érdekes a kicsiknek, ha tehetitek, oda is kukkantsatok be.

Beérve, rögtön a főkapu után több fakanál tárolót is találtok. Mézet is lehet venni, ha nem hoztatok, és szeretnétek kipróbálni az etetést. Van büfé, étterem, volt kirakodóvásár (igazából néhány asztalka), a gyerekek készíthettek mindenfélét (homokképeket szórhattak, színezhettek, fűzhettek). Balra van egy játszótér, sok lehetőséggel, és ez jó, mert hiába volt sok gyerek, nem nagyon kellett várakozni a játékokra.

Vannak bocsok is, bár amikor Melindának mutattam, hogy "nézd, ott vannak a kis medvebocsok!", ő meglepődve nézte a méretes, kb. 30 kilós "apróságokat", hogy: ezeeek?! Valószínűleg cica nagyságúakra számított ;) Egyébként naponta háromszor tartanak nekik - vagyis nekünk - látványetetést.

A farkasok gyönyörűek, vannak feketék is. Érdekes volt számomra, hogy néhányuk egy kifutóban volt a macikkal. Teljesen barátinak tűnt a viszonyuk :) Van egy jó nagy kilátó, ahonnan Melinda és én megcsodáltuk a kutyás futóverseny célba érkezőit, míg Balázs és Blanka lent szemlélődött.

A hely teljesen körbejárható, nem megerőltető egy cseppet sem, még kicsiknek sem. Mi nagyon jó kis napot töltöttünk el Veresegyházán, és a nyáron biztosan megyünk még.

4

 

Blanka 10 hónapos lett

Már nagyon ki tudja fejezni, mit szeretne. Egyrészt folyamatosan magyaráz, másrészt, ha valami olyan dologtól tartjuk távol - például a telefonok megdézsmálása -, amit ő nagyon, de nagyon szeretne, éktelen haragra tud gerjedni :))

Olyankor felsorakoztatja a repertoárt, de szerencsére nagyon könnyen elterelhető a figyelme egy-egy színes-csörgő-zörgő stb. stb. játék felajánlásával. Ezt már Melinda is nagyon jól tudja, és amikor a Pici épp letámadná a Kicsi rajzeszközeit, vagy a legújabb művét gyűrné ripityára, akkor már ő is rutinosan tereli Blankát más, a számára is megfelelő irányba. Persze Blankát egyre nehezebb távol tartani Melinda dolgaitól, hiszen oda kúszik, ahová akar :)

A csörgő-zörgő játékokról jut eszembe, hogy a hiperszuper FisherPrice játékokat sokszor felülmúlja egy félig töltött (persze előzőleg alaposan megmosott) babavizes palack, vagy ugyanez, mondjuk száraz tarhonyával/más apró szemű tésztával töltve :)

A kúszás kapcsán elég sokat agyalok azon, hogyan helyezzem biztonságba Melinda apró játékait, gyöngyeit, csatjait, a mindenféle mütyüröket... Nagyon nehéz itt nálunk a tárolás kérdése, mert a ház négyünknek már így is nagyon pici, és a falakat sem tudjuk kihasználni (értsd: falra szerelhető polcok, magas szekrények), mert az alsó szinten körben ablakok vannak minden oldalon, fent pedig - tetőtér lévén - szintén kiesik a magasabbra helyezett bútordarabokkal való operálás. Nem tudom, hogy lesz ez, már minden kreativitásomra szükség van, hogy egy-egy új, megvalósítható ötletet kiokoskodjak, és a cuccaink egy része már így is áttelepült a nagyszülőkhöz :( És még jön az újabb szekrény Blankának, hamarosan íróasztal kellene Melindának, hogy csak a legeslegfontosabbakat említsem. Ez ám a kihívás!

Említettem, hogy Blanka folyamatosan "beszél". Eljött a Melindánál csak "kicsi Merlinnek" nevezett időszak. Ennek az a lényege, hogy játék közben szinte folyamatosan sustorog, olyan, mintha varázsigéket mormolna :) A leggyakrabban használt "szavai" továbbra is az ánnyá, teteje, baba, puff, büff. De már nem csak egy-egy "szót" ejt ki, hanem hosszú, változatos "mondatokba" rendezi a mondandóját.

Egy ideje nagyon szórakoztató kis játékaink vannak, amelyek hosszú percekig lekötik, és láthatóan élvezi az együttműködést. Az egyik, hogy kiadok egy hangot, amit ő utánoz. Aztán egy másikat, amit aztán ő megint csak megismétel. Egész sokáig elvagyunk ezzel :)) A másik. amit nagyon szeret, hogy végigmutogatom neki az arcom részleteit, úgy, hogy ő megfogja pl. az orrom, és én mondom, hogy az mi, aztán rajta is megmutatom. És ez így végig: száj, nyelv, fog, fül, szem. Persze a szemem és a szempillám érdekli a legjobban, de még soha nem okozott fájdalmat, amikor "megvizsgálta". A simogatást már egy ideje gyakoroljuk, és amikor spontán végigsimít, az olyan, de olyan jó érzés...! Van egy nyelves játékunk is, nagyon szereti, és mindig nevet, ha ezzel mókázunk: a szám sarkában icipicit kidugom a nyelvem, majd nagyon lassan végighúzom a szám másik szegletéig. Blanka persze árgus szemekkel követi. A másik oldalon aztán hirtelen, nagy cuppanással visszahúzom. Akkor nagyon pislant, és meglepődik. Ezt megcsináljuk párszor, aztán egyszer csak a szám közepén tüntetem el, és megkérdezem: hol a nyelvem? Várok egy kicsit, majd, egy bizonyos dallam kíséretében kidugom, úgy, ahogy a kígyó szokta. Na, ekkor van a nagy kacaj :)
Az ölbéli és cirógatós játékok pedig még mindig nagy kedvencek.
Nagyon cukin integet, ha kérem (és ha van kedve), a kezeiben lévő tárgyakat kérésre összekoppintja, ugyanígy, ha kérem, a homlokomhoz nyomja az övét (buc), és zabálnivalóan dűlöngél (vagyis táncol), ha zenét hall :)

Néhány napja mértük, 8900 gramm. Az igazat megvallva, bárki kézbe veszi, az első reakciója, hogy úristen, de nehéz, és hogy hogy bírom, és tejóég, nem semmi... Hát, úgy bírom, hogy muszáj :) Van egy gyönyörű kisbabánk, aki hála az égnek, szépen fejlődik, jó étvággyal kóstolgat, kíváncsi - ennek nagyon kell örülni, főleg azok után az aggódások után, amit az ugyanilyen korú Melindánál átéltem. És ha ez a csöpp kis ember éppen vigasztalásra vágyik, vagy fáj valamije, vagy egyszerűen szeretgethetnékje támad, akkor bizony bírni kell :)

Ebben a hónapban nem gyarapította a fogacskák számát, maradt a 7. Biztos kellett egy kis pihi :)

Verselős tavaszvárás

Melinda - mint már mindannyian - nagyon várja a tavaszt. Annyira, de annyira, hogy csak úgy potyogtatta az elmúlt néhány napban a tavaszi verseket :)

...és a végére egy március 15.-re (elvégre az is tavasszal van) - kivétel az idén hihihi